Kitoloncolt bűnözők második esélyt kapnak egy call centerben

Alberto Salagan januárban, amikor deportálták az Egyesült Államokból, először lépett Mexikó földjére, mióta csecsemő volt. Acapulcóban született, és szülei alig hat hónapos korában az Egyesült Államokba vitték. Kaliforniában nőtt fel, ahol a bandaélet hamis csillogása vonzotta. Egy San Diegó-i letartóztatása után, amely a banda tevékenysége miatt történt, visszaküldték Mexikóba, éppen amikor Trump elnök hivatalba lépett. Így Alberto otthon nélkül, egyedül találta magát születési országában. „Ez sokk volt. Még mindig az,” ismeri el. „Amikor ideértem Mexikóba, igazán elveszettnek éreztem magam. Nincs család, nincs étel, nincs ruha, semmim.” Alberto azt is elmondta, hogy szinte elfelejtette, hogyan kell spanyolul beszélni és olvasni. „Jó, hogy nem teljesen veszítettem el, mert ez segített abban, hogy kétnyelvű legyek,” reflektál. Valójában a nyelvtudása mentette meg őt a nyomorúságtól. Egy deportáltakat támogató szervezeten keresztül értesült arról, hogy egy helyi cég, az EZ Call Center angolul beszélőket keres. A telefonos értékesítői munka nem jól fizet, de az alkalmazottak jutalmakat is kaphatnak, és a rendszeres fizetés stabilitást nyújtott Albertónak. „Tennem kellett valamit, hogy talpra álljak. Köszönhetően a call centernek, most már sikerült,” mondja nekem egy telefonos hívás közötti szünetben.

Az EZ Call Center szinte minden munkatársa deportált, beleértve a cég tulajdonosát, Daniel Ruizt is. Ő is Mexikóban született, és az Egyesült Államokban nőtt fel, mielőtt alacsony szintű drog bűncselekmény miatt deportálták a húszas évei elején. Daniel azt mondja, hogy képes azonosulni alkalmazottai kezdeti zűrzavarával Mexikóban. „Mindnyájan kultúrsokkot élünk át,” mondja, miközben a telefonhívások folyamatos zaja hallatszik. „Mindannyiunknak volt élete ott, iskolába jártunk ott, amerikai kultúrában nőttünk fel, van családunk ott. Itt vagyunk, de ott is otthon vagyunk.” Az ügynökök az irodáikban hosszú amerikai telefonszám-listákat dolgoznak fel, egyesek promóciós hívásokat, míg mások adósságbehajtással és refinanszírozással foglalkoznak. Az ügynökök mind folyékonyan beszélnek angolul, és a vonal másik végén lévő ügyfelek nem sejtik, hogy Mexikóban beszélnek, nem pedig az Egyesült Államokban. Daniel elmondja, hogy az olyan ügynökök, mint Alberto, akik fiatal korukban bandákba keveredtek az Egyesült Államokban, de hajlandóak új életet kezdeni Mexikóban, a legmegbízhatóbb alkalmazottai közé tartoznak. „Majdnem soha nincs más nyom a bűnügyi nyilvántartásukban, és megvan bennük a megfelelő fegyelem ahhoz, hogy megtartsák a munkahelyüket,” magyarázza.

Daniel Ruiz saját deportálása után szerzett tapasztalatai formálták üzleti döntéseit. A telefonos értékesítő cég mellett egy humanitárius szervezetet, a Borderline Crisis Center-t is társalapított, amely élelmet, szállást és támogatást nyújt a deportáltaknak Mexikóba való érkezésük után. Trump elnöksége alatt kifejezte, hogy végrehajtja, amit „az amerikai történelem legnagyobb deportálásának” nevezett. Szólt arról is, hogy milliókat fognak eltávolítani az Egyesült Államok területéről, és elnöksége korai napjaiban a bevándorlási és vámügyi ügynökség (ICE) munkatársai munkahelyi razziákat tartottak Chicagótól Kaliforniáig. A mexikói humanitárius szervezetek, beleértve a Borderline Crisis Centert, felkészültek a visszatérők nagy számának érkezésére. Azonban eddig nem valósult meg az előrejelzés. A határon nincsenek jelentős migráns torlódások, és a tijuana-i menekültszállók sem telítettek. A mexikói kormány legfrissebb adatai azt mutatják, hogy az Egyesült Államokból Mexikóba deportáltak száma a Trump második elnökségi időszakának első három hónapjában alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában. Claudia Sheinbaum mexikói elnök elmondta, hogy február és április között közel 39 000 deportáltat fogadtak, ebből 33 000 mexikói. Ez a szám 52 000-re emelkedett az előző év ugyanebben az időszakában. Azonban a csökkenés részben annak volt köszönhető, hogy kevesebb ember próbált bejutni az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok déli határán a bevándorlók „találkozásainak” száma a vám- és határvédelmi ügynökök által évek óta a legalacsonyabb szintre csökkent. A tömeges deportálás fenyegetése, valamint más tényezők, például a katonai telepítések a határon, és a migránsok El Salvadorba való deportálásának nagy nyilvánosság előtti esetei hatékony elrettentőként szolgálhattak. A Trump-adminisztráció a dokumentumok nélküli bevándorlók önkéntes deportálásának ötletét is keményen népszerűsíti. Mégis, sok ember nap mint nap visszaküldésre kerül Tijuana városába. Sokan ellenséges fogadtatásra számíthatnak, ahogy próbálnak új életet kezdeni a poros és veszélyes határvárosban. Azok a kevés vállalatok, amelyek megfelelő munkalehetőséget kínálnak a deportáltaknak, egyre fontosabbá váltak, hogy elkerüljék a bűnözésbe való visszaesést. Az EZ Call Center mellett egy nagyobb cég, az American Survey Company (ASC) is deportált munkaerőre támaszkodik. A Voxcentrix nevű testvércégével együtt az ASC körülbelül 550 telefonos állomást üzemeltet Tijuana városában, ahol az ügynökök hívásokat indítanak választási közvélemény-kutatásoktól kezdve az ügyfél elégedettségi felmérésekig. „Ami az Egyesült Államokban történt, az ott is marad,” nevet Nora Diaz, az ASC fő boldogságfelelőse. „Igazából nem végezünk háttérellenőrzést ezzel kapcsolatban.” Nora elmondja, hogy munkájának középpontjában az alkalmazottak jóléte áll, hogy segítsen nekik a reintegrációban. „Megértjük, hogy mindenkinek van múltja, és nem ítélkezünk e alapján. Nem kérdezünk róla az interjú során. Csak olyan emberekre van szükségünk, akik jól beszélnek angolul és spanyolul, és hajlandóak elkötelezni magukat egy munka iránt,” magyarázza. Az ASC „ne kérdezz, ne mondj” politikája felbecsülhetetlen volt Luis Luna új kezdetéhez. Luis Kaliforniában, Orange County-ban nőtt fel, ahová csecsemőkorában vitték. „Sajnos gyerekként rossz döntéseket hoztam: bandába léptem, rossz társasággal

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c93g2e332d9o