Kanadai jelöltek a fosszilis energiahordozók mellett, miközben a klímaváltozás háttérbe szorul
A közelgő kanadai szövetségi választások során a választók figyelme egyre inkább az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump által jelentett fenyegetés felé irányul, míg a globális felmelegedéshez való kanadai hozzájárulás kérdése háttérbe szorult. A két fő politikai párt, a Liberálisok és a Konzervatívok, új energiapolitikai infrastrukturális tervvel állt elő, mivel Kanada törekszik arra, hogy csökkentse az Egyesült Államoktól való függőségét. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője, aki márciusban lett miniszterelnök, azt ígéri, hogy Kanadát a hagyományos és zöld energia globális szuperhatalmává teszi. Ezzel szemben a Konzervatívok vezetője, Pierre Poilievre, az olaj- és gázipar fellendítésére és az ipari szén-dioxid adó eltörlésére fókuszál.
Ez a megközelítés éles ellentétben áll a 2021-es választásokkal, amikor a környezetvédelem volt a legfontosabb téma, és a két fő párt egyetértett abban, hogy Kanada gyors átmenetet kell, hogy végezzen egy zöld gazdaság felé, amelyet egy nettó nulla kibocsátási törvény bevezetése is tükrözött. Az az egység, amely akkoriban jellemezte a politikai diskurzust, mára eltűnt. Carney, aki a Bank of England korábbi kormányzója és az ENSZ klímaváltozással és pénzügyekkel foglalkozó különmegbízottja volt, most első lépésként eltörölte a fogyasztói szén-dioxid adót. Ez a lépés, amely a Liberálisok egyik aláírás politikája volt, 2019 óta volt érvényben, de népszerűtlenné vált, és a Konzervatívok számára kézenfekvő célponttá vált a megélhetési költségek növekedése kapcsán.
Poilievre, aki próbálta „szén-dioxid adós Carney”-ként beállítani riválisát, egyes elemzők szerint ezt a lépést politikai szempontból okos döntésnek tartják, míg mások véleménye szerint hibát követett el. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ igazgatója, úgy véli, hogy ezzel a lépéssel Carney elfogadta azt a narratívát, miszerint a klímaváltozással kapcsolatos politika túl drága és nem előnyös számunkra, holott ez nem feltétlenül igaz. Abreu szerint ez egy lehetőség volt arra, hogy új keretet állítsanak fel a választások idején.
Carney kampányának középpontjában Kanada energetikai szuperhatalommá tétele áll, amely mind a tiszta, mind a hagyományos energiatermelésben vezető szerepet játszik. Kampányában hangsúlyozza pragmatikus megközelítését, és a zöld energia projektek gyorsítását, illetve a zöld közlekedést és építkezéseket népszerűsíti, bár részletekbe nem bocsátkozik. Különböző technológiák, például a szén-dioxid megkötésbe való befektetést is szorgalmazza. Azonban a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a kanadai polgárok körében a klíma iránti aggályok a megélhetési költségek, az energia- és lakhatási árak növekedésével háttérbe szorultak.
A háború Ukrajnában új hangsúlyt helyezett Kanada bőséges földgáz- és ásványkincseire, ami szintén hatással van a politikai diskurzusra. Mark Winfield, a torontói York Egyetem professzora rámutatott, hogy Kanada geopolitikai szerepe megváltozott, hiszen szövetségesek keresik a kanadai ásványi anyagokat, hogy helyettesítsék Oroszországot a globális piacon. Poilievre a költségek és a jogi kérdések mellett a „woke” kulturális problémák ellen is fellép, és az olaj- és gázipar bővítését sürgeti, miközben a szén-dioxid adó eltörlését is szorgalmazza.
Bár nem nyilvánított véleményt Kanada nettó zéró kibocsátási céljairól, Poilievre érvelése szerint jobb lenne, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szenet” kanadai tisztább olajjal és földgázzal helyettesítenék. Winfield professzor megjegyezte, hogy a Konzervatívok olaj- és gázipari bővítési javaslatai vonzóak lehetnek a választók számára, bár az ilyen lépések valós hatásait a klímára vonatkozóan meg kellene vizsgálni.
A választók számára a legfontosabb kérdés az, hogy melyik politikai vezető képes a legjobban kezelni a konfliktusos helyzetet az Egyesült Államok elnökével. Ez különösen fontos az olaj- és gázipar szempontjából, hiszen Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, és a kereskedelmi vámok hatása komoly következményekkel járhat a munkahelyekre és a gazdaságra. A választásokra április 28-án kerül sor, és a Liberális Párt, bár megnyerte a választásokat, nem rendelkezik többséggel a parlamentben. A kampány során a Liberálisok és a Konzervatívok is ígéretet tettek arra, hogy gyorsítani fogják az „energiasávok” kiépítését, ugyanakkor Carney próbálja megtartani a középutat a környezetvédők ellenállásának figyelembevételével. Az biztos, hogy a következő miniszterelnök számára komoly kihívást jelent majd az éghajlati kötelezettségvállalások és a fosszilis energiahordozók gazdaságban betöltött szerepe közötti feszültség kezelése.
Ezeket is érdemes megnézni
Katasztrófák ösztönzik a befektetéseket árvíz- és tűzvédelmi technológiákba
Trump kriptovalutája szárnyal, vacsorát kínál a legnagyobb birtokosoknak
