
Rossz minőségű sportfelszerelések drágítják a sportágakat
A márkás iskolai sportfelszerelések megjelenése jelentősen megnövelte az iskolai egyenruhák költségeit, és ezzel „lerombolta” a kiskereskedők hírnevét – állította Jan Buchanan, aki a Stormont Oktatási Bizottság előtt tett tanúvallomást. Az üzletasszony elmondta, hogy sok szülő ma már többet költ a gyermekük testnevelési (PE) felszerelésére, mint az iskolai egyenruhára. A bizottságnak számos kiskereskedő tette le a voksát a tervezett törvények mellett, amelyek célja az iskolai egyenruhák árának korlátozása. Kerri Denvir, egy újabb szülő, aki a BBC News NI-nek nyilatkozott, elmondta, hogy a gyerekek ruháit gyakran cserélni kell az év során, és a költségek folyamatosan emelkednek. Denvir két gyermeket nevel, akik általános iskolába járnak Newtownabbeyben, Antrim megyében. „Ezek a ruhák egyszerűen nem tartósak, és nagyon gyorsan kinőnek belőlük” – mondta. „Ha a játszótéren elesnek, és lyuk keletkezik a sportnadrágon, az újabb 20 font kiadást jelent. Folyamatosan pótolni kell a dolgokat.” A szülők tapasztalatai szerint bár augusztusban találhatók akciók, a téli időszakban, amikor pótolni kell a ruhákat, az árak emelkednek. „Nem két vagy három fonttal drágább, hanem jelentős összeggel, évente akár 20-30 fonttal is” – tette hozzá.
Paul Givan, az oktatási miniszter, a maximális árkorlát mellett arról is beszélt, hogy korlátozni kellene a márkás termékek, például a PE felszerelések számát, amelyeket az iskolák kérhetnek a szülőktől. A School Uniforms (Guidelines and Allowances) Bill jelenleg a bizottság vizsgálata alatt áll. Tina Mellon, háromgyermekes egyedülálló anya, az iskolai egyenruhák folyamatosan növekvő költségeit „kivételesen nehéz kezelni” jellemezte. Elmondta, hogy a fiának, aki általános iskolás, szüksége van egy márkás PE felszerelésre, valamint az iskolai egyenruhára. „Úgy érzem, hogy sok nem márkás termék éppolyan elfogadható lenne, különösen az általános iskolás gyerekek számára, és határozottan a fizikai aktivitás során” – tette hozzá.
Liam Charlton-Killen, az Ethical Schoolwear alapítója, egy online iskolai egyenruhákat forgalmazó bolt vezetője, elmondta, hogy neki „a két táborban is van lába”, mivel van egy gyermeke a középiskolában is. A BBC Radio Ulster Good Morning Ulster műsorában elmondta, hogy a fia által viselt egyenruha költsége „az idő 95%-ában” összesen 150 fontot tett ki, míg a PE felszerelése közel 200 fontba került, és „csak egyetlen beszállítótól volt elérhető”. „Úgy gondolom, hogy a monopólium bizonyosan előnyös egyes kiskereskedők számára” – fogalmazott. Hozzátette, hogy a beszállítóknak és az iskoláknak egyaránt szerepet kell vállalniuk az árak csökkentésében. „Meg tudjuk mutatni, hogy az embereknek van választási lehetőségük a beszállító között, így verseny alakulhat ki, és ezeknek a beszállítóknak meg kell küzdeniük a szülők nehezen megkeresett pénzéért” – mondta. „Versenyezniük kell egymással az üzletért, ami segít az árak csökkentésében.”
Pat Sheehan, a Sinn Féin MLA és oktatási szóvivője hangsúlyozta, hogy a pártoknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy a törvénytervezet, amely az iskolai egyenruhák megfizethetőségét célozza, valóban hatékony legyen. A bizottsági ülés során a kiskereskedők hároméves „átmeneti időszakot” kértek, mielőtt bármilyen új törvény életbe lépne. Alastair McCall, a lisburni McCalls képviselője arra figyelmeztetett, hogy ha nem így történik, az új törvény „csődökhöz és tömeges elbocsátásokhoz vezethet”. Francesca Cahillin, a belfasti Truly Fare képviselője elmondta, hogy az alacsony jövedelmű családok számára az északír iskolai egyenruha támogatás sokkal alacsonyabb, mint Walesben vagy Skóciában. „Összehasonlítva Észak-Írország elmarad” – tette hozzá. Buchanan asszony, a belfasti Warnock’s képviselője elmondta, hogy „maguk az iskolai egyenruhák valójában nem változtak, ami megváltozott, az a kötelező márkás sportfelszerelések bevezetése”. „Ahogy tudják, ezeket kizárólag olyan sportcégek biztosítják, akik monopóliumot alkottak ezen termékek szállítására” – fejtette ki. „Következésképpen ez megemelte az egyenruhák árát, rombolta a hírnevet, és negatívan hatott a kis családi vállalkozásokra.” Buchanan egy példát is említett, amelyben egy névtelen iskola egyenruhájának ára összesen 86,90 font volt, míg a kötelező PE felszerelés 198,70 fontot tett ki. A tervezett új törvényre vonatkozó konzultáció során 7500 válasz érkezett, és sok szülő kifejezte ellenérzését azzal kapcsolatban, hogy az iskolák megköveteljék a diákoktól, hogy egy adott márka PE felszerelését viseljék.

