Menü Keresés
Megtekintés a térképen Térkép bezárása

Faluhely Major: Földi Gyula családi gazdasága

A Faluhely major az északi határ felé, Mátranovákon túl, egy különös hangulatú völgyben található. Itt valaha falu volt, paradicsomi kis település, de egy "villámlátogatás" alkalmával a házak a XVIII. században porig égtek. Ma újra lakják: a Földi család birtoka. A gazdaságról Földi Gyula mesél.

 "A 2013 szeptemberében lezajlott OMÉK legszebb anyajuha díját a mátranováki Földi Gyula 11002 9145-ös fülszámú gyimesi racka anyajuha kapta" - szól a hír. A gazda fekete és fehér racka anyajuhaival is a 12 első díjas egyike lett. A völgyben és a környező erdőkben szabadon élnek a birkák, rajtuk kívül nyuszkanyakú palóc tyúkot és magyar óriásnyulat is tenyésztenek. Ez a mintatelep, itt folyik a tenyésztés, Baranyában van a partner "tesztüzem", nagyobb létszámú állattartással.

- Egyesek szerint "génmegőrzés" valójában nincs, a név félrevezető, géntartalékaink védelme az aktuális gyakorlat miatt valójában génsatnyulást okoz.

- Lovas nemzet vagyunk: hol a ló egyik oldalára, hol a másikra esünk. Egy időben elfordultunk a régi értékektől, kipusztítottuk őket, aztán most görcsösen vissza akarunk jutni valamiféle idealizált múltba. A ló hátára is jusson ember. Mi azt szeretnénk, hogy régifajtáink géntartalékaiból valós gazdasági érték keletkezzen.

- Mit jelent az, hogy nyuszkanyakú?

- Az az, hogy csórényakú. Nincs rajta toll. Közismertebben kopasznyakú. De nem az a lényeg, hogy a nyaka milyen.

- Szárnyas tartók és állatorvosok szerint a génvédelmezett szárnyasfajták betegesek, gyakran megtorpannak a fejlődésben. Rossz géneket védelmezünk? Vagy rosszul védelmezünk valamit?

- Vannak súlyos problémák, de az őshonos állatfajták megtartása igenis jó dolog lenne. Ehhez azonban elengedhetetlen,  hogy kereskedelmileg és gasztronómiailag értékes populációt hozzunk létre. Vagyis hogy sok tartónak legyen erős érdeke jó fajtát jól tartani. Ezen dolgozunk.

- Olyanra gondol, mint a bresse-i vagy a fekete lábú csirke Franciaországban? Vagy az ibériai sertés? Amelyek esetében működik a fajták, a tartás és a végtermék minőségi kontrollja?

- Igen, ilyesmire. Kilenc éve foglalkozom a nyuszkanyakú palóc tyúk tenyésztésével. Bebizonyítom, hogy egészséges, robusztus, ellenálló fajta lehet, miközben a húsa dúsan izmos és mégis laza szerkezetű. A fő probléma az, hogy a mai hazai intézményekben kis populációk élnek, beltenyészetben. Ha az egyedek gasztronómiailag-kereskedelmileg nem hasznosíthatók, akkor mitől bővülne a populáció? Mitől javulna a génállomány? A fogyasztó szemében a jelenlegi"génvédett" példányokon nincs elég hús, és ami van, az nem elég jó. Mire elérik a kiló fölöttisúlyt, addigra már gyakran öregek, szíjasak. Ezt nevezem én "kettős hasznú" szárnyasnak.

- Úgymint hús és tojás?

- Nem. Csont és bőr.

- És miért éppen a nyuszkanyakút gondolta kiemelni a kettős hasznosítású génvédettségből?

- Régi kapcsolat ez. Tízéves lehettem, amikor egy lakodalmi előkészületben láttam a búzaszínű nyuszkanyakút, amit le akartak vágni. Gyönyörű volt. Hazarohantam, édesanyámtól két csirkét kértem, ezzel váltottam ki a nyuszkát. Sajnos csak tyúkot kaptam, kakast nem, a színét nemigen sikerült megtartani. Aztán telt-múlt az idő. Egyszer csak Erdélyben, tíz évvel ezelőtt megpillantottam a sóstói vásárnál egy román ember portáján az eredeti nyuszkát - tyúkot és kakast. Azóta foglalkozom a tenyésztésükkel. Nem sokkal később a Felvidéken is felfedeztem ugyanezt a párost. És itt van egy százéves rajz, ezen is látszik, hogy régen milyen robusztus, szép állat volt. Amit ma "génvédelmezünk", azok viszont akkorák, mint a galamb. Én a szárnyas jó tulajdonságait és régi dicsfényét szeretném visszatenyészteni. Nem a vesztes múlton kell merengeni, annak romjait őrizgetni-pátyolgatni. Új értéket kell teremtenünk.

- Mi ennek az akadálya?

- Fontos lenne egy stabil, hosszú távon előre-és átlátható elvárás rendszer. A fajtaelismerésben is állandóan változnak az előírások, követelmények. Minden évben módosul valami. A kérelmem be van adva, hogy önálló fajtaként ismerjék el a nyuszkanyakúmat, de úgy tűnik, sok a nehézség: mindig valamilyen új adatot kérnek. Ha üldözési mániám lenne, azt mondanám, sok az ellenérdekelt, talán a nagyipar, a világ hibridek gazdái. Másfelől sokan szeretik a megszokást, a hátrányos helyzet sovány előnyeit kihasználni: jónak tartják, ha alanyi-kistérségi jogon jár nekik a támogatás, és nem akarnak változtatnia sorsukon. Végső soron az unió ad egy keretet a hátrányos helyzetűek és változtatni nem akaró géntartalék-védelmezők részére: játszadozzunk el néhány csirkével, osztozzunk a sovány koncon.

- Azt akarja mondani, hogy a tájfajták céltudatos, gasztronómiailag is értékes tenyésztésének nincs igazi gazdája?

- Ami a végterméket illeti, nincs korrekt minőségi előírás. Jó volna tudni, mit vár el a gasztronómia és az igényes fogyasztó bel-és külföldön. Ha erről volna több információ az országban, akkor javulna a piacképesség és az állattartói fegyelem is, ami ma sok helyütt a nullával egyenlő.

Falusi vendéglátás: Ifjú Földi Ádám néprajzot végzett Kolozsvárott, most feleségével, Klárával együtt alakítja a megnyerően rusztikus környezetet a majorban. Vendégszobáik vannak, s a környezet már-már "filozófia". A szobában a kemence tetejére vetnek ágyat, a másik sarokban szénakazal - mint amikor az ember éjszaka nem mer ittasan hazamenni, inkább ledől a pajtában. Érzelemmel telített, hiteles élő környezet, sok régi, autentikus és érdekes használati tárggyal. Az ebédlőben faragott sótartó, kézzel fodrozott vászonterítő. Sajátból főznek birkát, nyulat, csirkét. Falusi vendéglátás egyénien.

- Ha az ember felmegy a francia Label Rouge honlapjára (a Label Rouge egy legmagasabb minőséget garantáló termelési rendszer tanúsítványa), az első képen kopasznyakút lát, ami valószínűleg tőlünk került oda valamikor. Vagyis ők értéket teremtettek a fajtából. Egy korrekt minőségi elvárás rendszer rögzítése nálunk is segíthetne? Növelné a jó iránti keresletet?

- Igen. Olyan világ nincs, hogy a nagyon jó ne kelljen. A gazdag megveszi, a szegény meggondolja. Bízni kell abban, hogy egyre kevesebben kell meggondolják.

Bittera Dóra-Molnár B. Tamás

Hozzászólás a cikkhez