Menü Keresés

Vida Péter szekszárdi borai

Első sikerét kamaszkorában aratta, az újság is megírta, hogy ők készítik Szekszárd legjobb kadarkáját. Büszke arra, hogy elnyerte az Év bortermelője címet, arra meg pláne, hogy a város díszpolgárává avatták. Szerinte a szekszárdi bort pont úgy kell értelmezni, ahogy Hamvas Béla tette, A bor filozófiájának számára nem létezik ironikus olvasata. Vida Péter az a borász, aki nem tud pátosz nélkül beszélni a szakmájáról.

- Legutóbb biodinamikus borok bemutatóján találkoztunk. Mi vitte oda?

- A kíváncsiság. Egyébként, ami a természetességet illeti, mi már régóta hasonló elvek alapján dolgozunk. 10-15 éve nem használunk rovarirtó szereket, és törekszünk arra, hogy lehetőleg semmi mást ne alkalmazzunk, csak rezet és ként. Kizárólag vészhelyzetben nyúlunk vegyszerekhez.

- Mikor van vészhelyzet?

- Például amikor annyi eső esik, mint legutóbb 2010-ben. Ha nem használtunk volna vegyszereket, lerohadt volna az összes szőlő az utolsó szemig.

- A biodinamikusok azt mondják, hogy a betegségnek bizonyos százalékban jelen kell lennie a szőlőben ahhoz, hogy a növény, az ültetvény saját immunrendszere működjön. Ha kiirtjuk az összes kórokozót, azzal esetleg többet ártunk.

- Az éremnek mindig két oldala van. Láttam olyan biodinamikus ültetvényt, amin nem termett szőlő. Ezt én nem engedhetem meg magamnak. A szőlőben nem lehet hazardírozni. Nem kockáztathatom, hogy az egész éves termést elveszítsem. A természetnek nagy ereje van, sokkal nagyobb, mint gondoljuk. A tornádó ellen is védekezünk valami módon. Nem állunk ki az ajtóba nézelődni, hanem lemegyünk a pincébe. Az én dolgom, hogy felkészítsem a szőlőt, hogy kondícióban tartsam, mint egy jó edző a sportolót. Akkor majd sokkal ellenállóbb lesz mindenféle nyavalyával szemben.

 

 

- Nem tartja túl misztikusnak a biodinamika szellemiségét a preparátumaival?

- Sok minden rokonszenves számomra a biodinamikus szemléletből, de a bigott dolgok nem érdekelnek. Én inkább a tudományos eredményekre hagyatkozom. Az a cél, hogy a szőlő jól érezze magát. Nekem az a dolgom, hogy mindent elkövessek ennek érdekében. Ha a biodinamikus módszerek segítenek abban, hogy optimális körülményeket teremtsek a szőlő számára, akkor azokat is használom. Nekem a szőlő az első. Abból kell a bort megszülni. Mert a bort nem csinálják, a bor születik.

 - Hol tart most?

- Nagy átalakításban vagyunk. A régi ültetvényeket ki kell vágnunk, mert ahol hektáronként 1500 tőke árválkodik, azzal nem lehet mit kezdeni. Olyan ültetvényt akarunk létrehozni, amellyel föl lehet venni a versenyt. Egy korszerű ültetvényen minimum ötezer tőkét nevel a borász, azon már versenyképes borokat lehet alkotni. Minél nagyobb ugyanis a tőkeszám egy hektáron, annál jobban konkurálnak, versenyeznek egymással a tőkék. Ennek pedig az az eredménye, hogy minimális terhelés mellett a tőkék egyre magasabb minőségű gyümölcsöt nevelnek. Hektáronként öt-tízezer tőke az ideális. Ezt a világ számos borvidékén bebizonyították már. Természetesen sok függ a helyi adottságoktól, mikroklímától, talajtól, de úgy tűnik, mégiscsak ez a minőségi bortermelés egyik alappillére.

- Milyen a jó szekszárdi bor?

- Amilyennek Hamvas Béla leírta: "A Szekszárdi kifejezetten nőbor, éspedig leginkább huszonhét-huszonnyolc éves asszonyhoz hasonítanám, erejének és  szépségének teljességében, szerelmi tudásának csúcspontján, tökéletesen felszabadulva, de bámulatra méltó ízléssel és elképzelhetetlen édes tűzzel."

 

 

- Van, aki szerint A bor filozófiájának csak ironikus olvasata létezik...

- Szerintem nem lehet elég komolyan venni.

- Milyen változások zajlanak mostanában Szekszárdon?

- Sok szakmai fórumot tartunk, ahol mindenki levonhatja a tanulságot, hol tart. Ezek nagyon hasznosak, sokat tanulunk abból, hogy elemezzük és értékeljük egymás borait: inspirálóan hat ez mindnyájunkra. Konszenzus van abban, hogy Szekszárdnak a kékfrankosról, a kadarkáról és a bikavérről kell szólnia. Ezeken kívül személy szerint én még a merlot-ban hiszek, néhány év múlva talán meg tudom mutatni, mire képes ez a fajta nálunk. A legszebb fekvésű dűlőnkben, a Virághegyen telepítettük el a fajtát. Különleges terület, valamikor fogalom volt a virághegyi kadarka, reményeim szerint a merlot is legendává válik egyszer. A dűlő déli fekvésű, kelet-nyugati irányban nyitott, állandóan jár rajta a szél, ami azért jó, mert kevesebb lehetőség van a betegségek kialakulására. 

 

"Vida Péterről ma már mindenki tudja, hogy különleges lelkialkat. A szőlővel-borral való kapcsolata nem mindennapi. Érezhető hasonlóság van Szepsy István és az ő szőlőhöz való érzelmi viszonya között." (Mészáros-Rohály Borkalauz 2010/2011)
"Már a '90-es évek közepén úgy nézett ki, a legjobbak közé emelkedhet. Aztán megtorpant. A 2003-as évjárat szelekcióival vett lendületet megint. (A Művelt Alkoholista, 2007)
"Vida Péter szemlélődő, mélyen gondolkodó és érző ember. Portréin is látszik: inkább gondolnánk aszkéta életet élő költőnek, mint hedonista borisszának." (Elitbor.hu 2011)

 

- Mi volt az eddigi legnagyobb elismerés, amit kapott?

- Az Év bortermelője cím, illetve hogy utána Szekszárd városának díszpolgárává avattak. De a legbüszkébb arra vagyok, amikor egyszer karácsonykor felhívott egy hölgy és azt mondta: "Itt ülünk az ünnepi asztalnál egy Vida-palackkal. Soha életünkben nem ittunk ilyen finom bort. Köszönjük!"

- Ha jól tudom, eredetileg nem is szekszárdi.

- A család Győr-Sopron megyéből, Csornáról telepedett át Szekszárdra. Akkor én még kisiskolás voltam, itt láttam először szőlőt. Apám azért vett szőlőt, hogy bennünket, a három fiút tisztességes munkára neveljen. Így lettem első generációs borász. Az egyik legmeghatározóbb élményem, amikor kamaszkoromban apám nevével beküldtem a helyi versenyre egy kadarkánkat. Az újságban is lehozták, hogy Vida Sándor kadarkája Szekszárd legjobb bora. Apám nagyon büszke volt, számomra meg valahol ott dőlt el, hogy ez az én utam.

 

 

- Kik voltak a mesterei?

- A szekszárdi öregek. Sok bölcs, öreg szőlőművessel találkoztam, akik életre szóló gyakorlati és szellemi tanácsokkal láttak el. Sose felejtem el, amikor először kínált meg egyikük frissen tört dióval, fehér kenyérrel és egy fürt szőlővel. Ezek az ízek máig meghatározóak számomra. Valamelyikük azt mondta: "Péter, amikor jó a borod, örömödben kiugrasz a gatyádból." Ezek nagyon kedves emlékek. Egyszer a göcsörtös tőkéket imádkozó öregasszonyoknak néztem. Olyan volt, mint egy látomás. Egy életre bevésődött egyik tanárom tanítása is, amikor az egyetemen a metszőollót magasba emelve megkérdezte tőlünk, mit tart a kezében. Hát a metszőollót, válaszoltuk. Mire ő a fejét rázta és azt mondta: "nem, a pince kulcsát". Sok ilyen élmény vezetett oda, hogy végül tudtam, nekem nincs más utam.

- Mikor született meg az első palack bora?

- A '80-as évek második felében, 22 év Aranyfürt Tsz-es munkaviszony után egyéni vállalkozásba kezdtem. 1988-ban egy chardonnay-val debütáltam, '89-ben már egy merlot is palackba került. A Kéhli vendéglő borlapján jelentünk meg először a borainkkal. Egy nap eljött Tálos Attila, a Bortársaság vezetője, és arra kért, hogy a legjobb boraimat tegyem barrique hordóba. Akkoriban nem sokat tudtam a 225 literes, pörkölt dongájú hordókról. Amikor egy hét múlva belekóstoltam, majdnem rosszul lettem. Olyan volt, mintha folyékony kátrányt ittam volna. Később aztán világossá vált, hogy a barrique érlelés nem hetekről, hanem hosszú hónapról, sőt évekről szól.

- Milyen a szekszárdi terroir?

- Ha bejárjuk a dombokat és völgyeket, melyek egymást váltják hetven kilométeren keresztül, rögtön szembeötlik a domborzati sokszínűség. A nagy öblű völgyek északról zártak, déli irányba nyitottak - mint egy ölelő kar, befogadják a napot. Ebben a számtalan különböző fekvésű dűlőben rejlik a szekszárdi terroir nagy lehetősége.

 

 

- Saját ültetvényei esetében ez hogy néz ki? Ha jól tudom, önnek van egyedül az egykor híres Bakta-dűlőben egy hektár összefüggő ültetvénye...

- Régen itt egyáltalán nem lehetett területet vásárolni, csak örökölni. Aztán az átkosban módszeresen tönkretették, fokozatosan beépítették a tájat, egyre kijjebb szorítva a szőlőt. A mi egy hektárunkon kívül csak foltokban vannak kisebb ültetvények. Nekünk szerencsénk volt. Büszke vagyok rá, hogy itt építhettem föl a pincészetemet. Mint egy utolsó mohikán, élő mementója a szekszárdi borkultúrának. Ezen az egy hektáron merlot terem, ebből születik pincészetünk emblematikus csúcsbora, a La Vida Merlot. Egyébként nagy átalakuláson megyünk keresztül. A Baranya-völgy déli kitettségű teraszain már azt várjuk, hogy az új telepítésű cabernet sauvignon termőre forduljon. Legnagyobb kiterjedésű területünk Hidaspetre, innen származik a dűlőszelektált kékfrankosunk. Jövő évben ezen a területen ültetünk syrah-t és cabernet franc-t.

 - Ön szerint versenyezni kell a fogyasztó kegyeiért?

- Nem. Minden fogyasztó el tudja dönteni, mi tetszik neki. Az az isteni szerencsénk, hogy emberek vagyunk. Az emberek meg különbözők, és mindegyiknek más tetszik. A sokszínűség Isten legnagyobb ajándéka az emberiség számára.

 

K.J.

Hozzászólás a cikkhez