Menü Keresés
Megtekintés a térképen Térkép bezárása

A Blonde D’Aquitaine marha

A Magyarországon élő húsmarhák közül ez a testileg legnagyobb, ezen van a legtöbb hús, és nem mellesleg az állat szép és mutatós is. Mi, magyarok úgy hívjuk, szőke marha, a világ pedig úgy ismeri: Blonde D’Aquitaine. Idilli környezetben élnek, jól ismerik a magyar legelőket. A magyar gasztronómia viszont mostohán bánik a jószág húsával: szinte ismeretlen a hazai étlapok világában, miközben fenséges és porhanyós.

Marhának lenni jó. Azon a földön legalábbis, amely a Balatontól északra húzódik, a Dörögdi-medencében, egészen pontosan Kapolcs és Taliándörögd között. S bár ez utóbbi falu neve és a Balaton-felvidék is inkább olaszos hangulatot idéz, a völgyek között található némi francia valóság is. Ez pedig nem más, mint egy nevezetes marha, a Blonde D’Aquitaine.

Összetéveszthetetlen jószág. Kinézetre olyan, mintha egész nap csak gyúrna az állat. Színtiszta izom. Persze, ha pontosan akarnánk fogalmazni, ez a kifejezés állna hozzá a legközelebb: testépített izommarha. Merthogy tudatos tenyésztési folyamat eredménye. Vékony, de erős lábon áll, szőkés, barnásvörös bőre feszes, alatta színtiszta hústömegek rostjai húzódnak, s mintha nem is két combja volna, hanem mindjárt négy, hiszen még a mellső lábára is jut kettő. Arról nem is szólva, hogy a bikák nyakát felülről is izomgyűrű (vagyis színhús) övezi, amitől igazán robusztus jelleget kapnak.

Marhák: A II. világháború után megváltozott a világ, a tömegáruk mellett megjelentek a minőségi termékek is. A minőségi szarvasmarhahúspiacon három vezető fajta vált uralkodóvá: a Limousine, a Charolais és a Blonde D’Aquitaine.

Ha az állatok világában létezne Forma–1, ez a jószág biztosan helyet kapna a nagyok között. Rádli József taliándörögdi állattenyésztő például a Rolls-Royce és a Mercedes közé sorolná. Lóerőt itt persze ne keressünk, mert ezt a versenyt kilogrammban mérik, pontosabban az össztömeghez mért hússzázalékban, és a Blonde D’Aquitaine minden bizonnyal az élen végezne, összevetve más húsmarhákkal: az állat 70-72 százaléka ugyanis valóban színhús. Egy kifejlett, 750-800 kilós példány vágás után 500-550 kilogramm tiszta, zsír- és faggyúmentes, puha, porhanyós húst ad az asztalra. Összehasonlításul: egy szintén értékes, 500 kilós szürke marhánál 125 kilogramm a színhús.

Porhanyós: Magyarországon Babócsán van olyan Blonde D’Aquitaine-állomány, amelyre vágóhíd is épült. Az 1200 marha levágására szóló engedély már lehetővé tenné, hogy akár magyar konyhákba is bekerüljön e marhafajta húsa. A Blonde D’Aquitaine húsa attól válik porhanyóssá, hogy ha van is zsírja vagy faggyúja, az beépül az izomrostok közé. Húsából akár négykilós bélszín is készíthető.

 

Vékony csont

Kérdezhetnék, hogy ha ennyire szépen teljesít ez az állat, miért nem ezzel vannak tele a magyar hentesboltok és üzletek polcai, de a válasz – nevezzük diplomatikusnak – röviden ez: Magyarországon a minőségi hústenyésztés nem feltétlenül találkozik a minőségi húsfogyasztás igényével. Ha bővebben kellene válaszolni, és itt már lehetünk talán konkrétabbak is, akkor így lehetne megfogalmazni: a Blonde D’Aquitaine húsa kétszer-háromszor drágább, mint az átlagos, a boltokban jellemzően kapható marháké.

Ám a Blonde D’Aquitaine bár drágább, korszerűbb fajta. Ettől még ehetnénk minőségi marhahúst, ha a konyhák felvennék az étlapjukra, s ha minél többen megismernék e kiváló marhahús jellemző tulajdonságait, de egyelőre a görögök és a törökök ismerik és élvezik a szőke marha húsát – sütve, főzve, csíkozva és darabolva, bélszínnek és pecsenyének. Merthogy jellemzően oda kerülnek az állatok a Dörögdi Mező Kft. legelőiről. Amikor az állatok elérik a 300 kilogrammos súlyt, kamionra rakják őket, és elindulnak velük délre. Megérkezés után sorsuk pontosan és előre kiszámítható: jól tartják őket, legalább kétszer akkorára híznak, mint érkezéskor, aztán mennek a vágóhídra.

A Blonde D’Aquitaine ősi fajta. Eredetét a gallok és a germánok világában kell keresnünk, a Bos Aquitanicus nevű patás ugyanis remek igásmarhának számított. Ebből a fajtából három fontos leágazás honosodott meg Franciaországban a XIX. századra: a garronnais, a quercy és a blondes pyrénées. Ezt már Révész Márton magyarázza, a taliándörögdi családi vállalkozás vezető állattenyésztője, nem mellesleg Rádli József veje.

Családi vállalkozás: A Dörögdi Mező Kft. Veszprém megyében, Taliándörögdön található. A kezdetekkor, 1993-ban főleg juhtenyésztéssel és takarmánynövény-termesztéssel foglalkoztak, ma már négy helyen (Taliándörögd, Kapolcs, Hegyesd, Tapolca-halastó) gazdálkodnak. Mindössze huszonhárman dolgoznak 1100 hektáron. Ennyien végzik a növénytermesztést, az állattenyésztést és az adminisztrációs munkát. A család tagjai kereskedők, agrármérnökök, állattenyésztők és növénytermesztők, de kitanultak mindent, ami egy családi gazdaságban szükséges.

A franciák először a garronnais-t és a quercyt párosították, majd hozzájuk csatlakozott a blondes pyrénées 1962-ben, vagyis ekkor egyesítették az állatok törzskönyveit. A cél csupán egy volt: nagy test, vékony csont és sok hús – a legfontosabb pedig az, hogy az állat húsa ne faggyúsodjon el. Megszületett tehát a Blonde D’Aquitaine, a színtiszta húsmarha, amiből Franciaországban mára 600 ezer példány legelészik. Ez az állat biztosítja a francia és a nyugati minőségi húspiac egyik szeletét.

  • Rádli József és Révész Márton

 

Szép és tiszta

Magyarországon ma mintegy kétezer Blonde D’Aquitaine marha él. Négy nagy gazdaság és néhány kisebb foglalkozik e minőségi hús tenyésztésével. A Dörögdi Mező Kft. törzstenyészetében 250 anyatehén legel, ezzel Európa második legnagyobb állományát tudhatják magukénak.

Összehasonlításul: Franciaországban 40-60 tehenet tart egy átlagos farm. Rádli Józsefék Kapolcson és Taliándörögdön öt istállóban nevelik az állatokat, a két település között húzódnak legelőik, ahol a marhák júniustól decemberig mindig találnak maguknak friss füvet. A megfelelő húsgyarapodáshoz persze szükség van elegendő fehérjére is, amit egy húszhektáros szójaültetvényen oldanak meg, ezzel biztosítva az egészséges és tiszta táplálkozás GMO-mentes feltételeit. Az állatok vízigénye napi 30-40 liter – példányonként.

Bégető állomány: Összesen 3500 anyajuh (német húsmerinó Hampshire kosokkal keresztezve) gondoskodik a kft. bégető állományáról. Az állatok Olaszországba kerülnek. Rádli József boldogan adná a hazai piacra is, de azt jelenleg elárasztják az új-zélandi bárányok. A tenyésztő nem nagyon érti, mi értelme van a világ másik feléről behozni a birka és a bárány húsát, de mindaddig, amíg a magyar piac nem látja be, hogy a hazai juhok kiváló minőséget képviselnek, és nem hajlandó felvenni a magyar termékeket, csakis külföldön tudja eladni az állatait.

Különös jószág a Blonde D’Aquitaine. Mert bár a bikája úgy néz ki, akár egy kisebbfajta csupasz bölény, meglehetősen szelíd állat. Szép, szaknyelven szólva is harmonikus látvány. Jól tűri az ember közelségét, nem garázdálkodik a veteményesben. Ezért sem véletlen látvány az, például Hollandiában, hogy egy családi ház ablaka alatt Blonde D’Aquitaine-csorda legel. Idilli kép, már amennyire egy marhacsorda látványa az lehet, de ez a jószág valóban tiszta. Nem szereti a dagonyás, saras területeket, le nem heveredne egy vizes-cuppanós portára. Borjaik bájosan jámborak, anyjuk gondosan ügyel arra, hogy jól érezzék magukat. A teheneket nem a tejükért tartják, ugye, sőt, némi anakronizmussal és történelmi áthallással azt is mondhatnánk, hogy kiváló spártai anyák. A céljuk ugyanis csakis egy: kiváló hústermelő tulajdonsággal bíró utódokat szülni. A tejük éppen ezért csakis annyi, amennyi a borjaknak elegendő, az pedig napi átlag 12 liter. Cserébe a növendékek hálásak: naponta 1,2-2 kilogrammal gyarapodnak.

A Blonde D’Aquitaine meglehetősen jól tűri az időjárás változásait. Minden gond nélkül elheverészik a tűző napon, akár 32 fokos hőségben is, de nem vacog akkor sem, ha odakint mindössze mínusz 25 fokot mutat a hőmérő. A patájuk sem kényes, elkopognak száraz talajon, de megállják a helyüket vizenyős vidéken is, Révész Márton tapasztalata szerint jellemzően még csak körmölni sem kell őket.

Ami talán különös, hogy a magyarországi Blonde D’Aquitaine szarv nélkül éli le az életét. Ennek oka az, hogy hat-hét napos korukban speciális kenőcs kerül növekedésnek induló szarvukra, amitől aztán az nem nő ki. Így nem okoznak sérüléseket egymásnak a csordában. A születendő borjak amúgy egy-két héttel tovább maradnak az anyjuk hasában, mint a többi marhák esetében. Így a borjak bár 40-45 kilogrammosan, mégis könnyen születnek, a várható élettartamukat pedig többnyire a vágóhidak beosztása határozza meg. Vagyis addig élnek, amíg a vágóhídra nem kerülnek. Ez a tehenek esetében 15-16 esztendő – ez idő alatt átlagban 10-12 borjút szülnek –, a tenyészbikákat pedig három-négy évig használja egy gazdaság, aztán többnyire eladják őket. 

 

Befejező bikák

Amit azonban a legkevésbé gondolnánk a Blonde D’Aquitaine fajtáról, az az utódnemzés folyamatának gyakorlata. Ez a jószág ugyanis olyannyira értékes, hogy bárki, aki Blonde D’Aquitaine bikával fedeztet, tudja: minden utódja magában hordja az apai fajta minden kiváló tulajdonságát – kiváltképp a húsállomány minőségét illetően. Éppen ezért még Révész Mártonék is hetven százalékban mesterséges megtermékenyítéssel gondoskodnak a megfelelő minőségű szaporulatról. Vannak, persze, úgynevezett „befejező bikák” is a hadrendben, de a Franciaországból kapott örökítőanyagot többnyire szó szerint saját kezűleg helyezik el a tehenekben. Az esetenként 30-40 eurós minőségi örökítőanyagnál jóval, akár tízszer-tizenkétszer is drágább az úgynevezett embriós megoldás. Egy-két évente, a tenyésztés előrehaladásának érdekében 15-20 – nitrogénben hűtött, mínusz 196 °C-on tartott – Blonde D’Aquitaine embriót hozatnak Franciaországból, amit aztán magyar szakember ültet be a hazai tehenekbe. A magyar béranyák így garantáltan kiváló borjakat szülnek, amelyek aztán, különböző törzsállományokba kerülve, továbbörökítik a fajta legkiválóbb tulajdonságait.

Rádli József és Révész Márton munkáját és tenyésztői elképzelését számos díj is szemlélteti; 2008 óta nem telt el úgy év, hogy ne kaptak volna valamilyen szakmai elismerést. Rádli József szerint az igazi elismerést az jelentené, ha a magyar termelői és fogyasztói piac felismerné végre azokat az értékeket, amelyek a szemük láttára fejlődnek és gyarapodnak. Hiszen ahogy a borászok is megtalálták az utat a fogyasztókhoz, hosszú és kitartó munkával elérték, hogy a magyar borokat ország-világ megismerhette, hasonló munkára volna szükség a hústermelőknél is. Azért, hogy az emberek megismerjék, de legfőképpen felismerjék, hogy a minőség mennyire más ízt és hangulatot kölcsönöz az ebédeknek és vacsoráknak, s hogy ez legtöbbször egészségesebb ételeket is jelent.

F.T.B.

Hozzászólás a cikkhez