Menü Keresés
Megtekintés a térképen Térkép bezárása

Szerelemborászat

Mint valami mese. Tíz évvel ezelőtt a paloznaki plébános megkereste Jásdi István borászát, megnézne-e a Slikker dűlőben egy pusztuló ültetvényt. Molnár Szabolcs csak hümmögött, amikor a csapzott tőkéket nézte. „Adnék hozzá egy legendát is – mondta a pap – egy régi vitézről, meg a szőlőről.” Így kezdődött. Ma azt mondják, hogy a csopaki–paloznaki kisbirtok olaszrizlingje a fajta egyik etalonja. Nemcsak borokkal lettünk gazdagabbak, de a legrégibb dűlőtörténettel is. Guden vitéz feltámadt.

– Van, aki bort készít, mások legendát. Önöknek mindkettő sikerült.

Gősi Péter, SZAKÁCS: Mi csak újraélesztettünk egyet. A legenda létezett, csak elfeledték. Guden vitéz végrendeletét, amely a legrégibb eredetiben fennmaradt magyar magánokirat 1079-ből, bárki elolvashatja. A veszprémi érseki levéltárban őrzik. Az áll benne, hogy a lovag (királyi engedéllyel) egész birtokát az egyházra hagyja, szőlőstől, majorostól, ökröstől, juhostól. IV. Henrik ellen vonultak akkor hadba László királlyal, és a lovag megsejtette, hogy nem fog visszatérni a csatából. Cserébe annyit kért, hogy a szőlőből az embereknek „évente felüdülése legyen, és a lelkéről megemlékezzenek”. A paloznaki plébánia nem maradt hálátlan: a vitéz lelkéért minden október harmadik szombatján este hatkor misét mondanak. Igaz, ezt mi kértük, belevettük a bérleti szerződésbe.

– Hogyan került önökhöz a birtok?

Molnár Szabolcs, BORÁSZ: Tíz évvel ezelőtt Ajtós József paloznaki esperes megkeresett azzal, mi lenne, ha rendbe raknám ezt a szőlőt, mert az előző bérlő nagyon elhanyagolta. Akkor én már hat éve borászkodtam Jásdi Istvánnál. A plébános úr látta, hogy rendben vannak a Jásdi-szőlők, és megkeresett, mi lenne, ha én venném át ezt a félhektáros dűlőt is. Volt egy kevés kert is mögötte.

– Milyen állapotban volt a birtok?

– Elhanyagolt, teljesen benőtte a gaz. Csipkebogyó, mandulafák, a támrendszer szétesve, egy pusztuló ültetvény, beteg tőkékkel.

– Miért vette mégis bérbe?

– Nem akartam. De Ajtós atya jó érzékkel rögtön a legendával kezdte. Elmesélte Guden vitéz történetét.

– Beleszeretett egy történetbe?

– Bele. Eszembe sem volt újabb nyűgöt a nyakamba venni, de amikor végighallgattam ezt a XI. századi mesét, akkor eldöntöttem, hogy belevágok. Két év eltelt, mire egyáltalán szőlő formája lett az ültetvénynek. Csopaknak ezen a részén a Slikker dűlőnek nagyon jó a potenciálja. Jó a talaj, a klímaviszonyok. A bakonyi szelek, ahogy betörnek a Nosztori-völgyön keresztül: kiszellőztetik a szőlőt. Sosem melegszik túl. Szóval lehetett sejteni, hogy az itteni rizling meghálálja a munkát.

Guden lovag végrendelete:
„Tudja meg a kiváló gondosságú László király és a hit minden követője, hogy én, Guden, aki sokáig fáradtam uramnak, a királynak szolgálatában és munkájában, hogy az ő engedelmével és beleegyezésével lelkem váltságára Szent Mihálynak adtam minden tudott vagy elrejtett kincsemet, amim csak Paloznakon volt, tudniillik egy egyházat, minden javával a kanonokok hatalma alá, ezenkívül öt mansio szolgát, két ekét, tizenegy szőlõt, húsz ökröt, háromszáz juhot, réteket, szántókat, gyümölcsfákat, erdőt. Ezt nem a püspök, hanem a kanonokok szolgálatára adtam, hogy ebből évente felüdülésük legyen, és lelkemről megemlékezzenek.  De főként azt hozom minden ember tudomására, hogy a király ebben az ügyben szabad rendelkezést engedélyezett nekem a dömösi kúriában, amikor télidőben a németek megsemmisítésére készült. Ennek az elhatározásomnak tanúi Gurcu esztergomi ispán, Erneus fia Szella, Márton prépost, Suni dékán, Tefil bíró, Péter a veje, Gellért mester, Ábrahám, Uchuga, Mihály pap, Ezicius és egész Magyarország többi előkelői. Én, szegény, főként azt kérem az én uramtól, hogy emlékezzék meg szolgálatomról, és halálom után ne semmisítse
meg azt, amit életemben megengedett.”

– Hogyan talált társakra?

Csidei Zoltán SOMMELIER-ként dolgozott a veszprémi Oliva étteremben, onnan került a Jásdi pincészethez. Aztán belecsöppent Gősi Péter is, aki eredetileg szakács, de üzletvezető volt Balatonkenesén a Marina Port szállodában. Nekik meséltem el először a legendát.

– Miért épp nekik?

– Őket küldte a Jóisten. Úgy éreztem, egyedül nem birkózom meg a feladattal. Én pincebogár vagyok, nem tudok emberekkel bánni. Zoli remekül kóstol, el tudja adni a bort. Péter meg mindenkit ismer a Balaton-felvidéken. Ő érti Karinthy Frigyes poénját: „Írni művészet, eladni kunszt.” Nincsenek nagy tévesztések, a borászatban ennek a két dolognak meg kell lennie. A Jásdi teraszt is együtt csinálták Zoltánnal.

– Hogyhogy megengedte Jásdi István, akármilyen nagyvonalú ember is, hogy három alkalmazottja saját bort készítsen?

Gősi: Nagyon fontos, hogy Jásdi nem érzi konkurenciának a borászatunkat. Tetszik neki a sztori. Tréfásan még irigykedik is, mondván, a mi történetünk idősebb, mint az övé. Ezt mindig megjegyzi. Ő nyitott ember. Régen is voltak birtokosok, akik mindig ügyeltek arra, hogy a munkásaik megéljenek. Hogy a családoknak legyen jövőképe és valahogy odakösse az embereket – akik megművelik a földet – magához.

Márai Sándor a rizlingről:
„A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: öszszeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét. A három-négyéves olasz rizling, melynek simaságán érzik még a latinos műveltség és a szőlőkultúra pannóniai pallérozottsága. A rizlingben ritkán csalódik a magyar. Szerte a hazában sok komisz lőrét mérnek, de az olasznak nevezett magyar rizlingben van valamilyen otthonos bizalmasság; az ember úgy issza, mint mikor rokonokkal beszél. Az a bizonyos pohár bor, melyet kéretlenül odaállítanak az ember elé a vendéglőben, az a bor, mely olyan, mint a kenyér, a nemzet testének eledele, valami általános és megbízható. Mikor a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, én már nem akarok élni.”

 – Nem szabott egyetlen feltételt sem?

Csidei: Évi ötezer palack. Legfeljebb ennyit készíthetünk.

– Az első Kertmögből 2006-ban két hordó készült, a 2012-es Guden vitézből már 1200 palack. A 2014-esből 1800. Meg a Barbara rozé, meg a pécselyi dűlőből származó kékfrankos – hamar elérik az ötezer palackot. A vitéz már ma is sikeres, sőt trendi. Mi lesz, ha a játék komolyra fordul?

– Ez a kérdés már le van zárva.

Molnár: Nem lesz több hektár és több palack. Ez nem profi torientált vállalkozás. Ez szerelemborászat. Ezt kőbe véstük, amikor belefogtunk. Több palack már a munka rovására menne. Akkor már többet foglalkoznánk a Guden birtokkal, mint a Jásdival. Másfél hektár, ötezer palack bor. Megegyeztünk.

– Mekkora a Jásdi pincészet?

– 18 hektár, 90 ezer palack. Ha jó az évjárat.

– Guden nemes úrról keveset tudunk. Feltehetően jó katona volt, László királytól szolgálatai fejében kapta birtokait, valószínűleg a pozsonyi csatában esett el 1080-ban, de még a keresztnevét sem tudjuk. Ezért lett az olaszrizling címkéjén a lovag feje szőlőszem?

Gősi: Kutattunk Guden lovag után, megvan az okirat, ismert a különös pecsét története, de őróla nem maradt fenn ábrázolás. A keresztneve sem ismert. Ezért rajzoltattunk egy XI. századi lovagot a címkére, mint valami magyar Don Quijote, de a feje helyén szőlőszem van.

– Bajusszal?

– Magyar vitéz volt.

– És Barbara? A kékfrankos rozé? Ő volt a felesége?
– Barbarát mi találtuk ki. Nehogy már szegény Guden vitéznek egyedül kelljen élnie.

– Lesz gyerekük is?

– Ki tudja, mit hoz a jövő.

– Mit szóltak az emberek a címkékhez?

– Megosztó, van, aki szerint komolytalan, mások szerint vidám, fiatalos, illik hozzánk. 

– Sokan úgy tartják, hogy a Balaton legtipikusabb bora az olaszrizling. Ezt elfogadják?

Csidei: Csopakon mindenképpen! Itt az olaszrizling tökéletesen tükrözi a területek közötti különbségeket. A boron rögtön lehet érezni, hogy a Slikkerből, a Lőczedombról vagy a Kertmögről való. A somlói, Szent György-hegyi rizlinget is meg lehet ismerni, de ott a különbségek nem ilyen pregnánsak.

– Miért a csopaki a tipikus olaszrizling?

Molnár: Itt Csopakon tengeri üledék van. Elég változatos, eleinte vörös, majd kétszáz méterrel arrébb egyre jobban fehéredik. Van ez a márgás, sárga, agyagos föld is. Aztán a szél, amiről beszéltünk, ami a szőlőt állandó mozgásban tartja. A talaj az ásványokat adja, az embernek szinte pezseg a nyelve, ha kóstolja.

– Milyen ásvány a jellemző?

– Főleg magnézium.

Csidei: Ezért vagyunk mi ilyen nyugodtak.

– Milyen a jó csopaki rizling?

– A rizling nem tolakodó. Nincs lehengerlő illata. Rengeteg virágot, ibolyát, hársat találunk benne a gyümölcsök mellett. Az íze kissé fanyar, keserű mandula. És friss, nagyon friss. Karakteres savak. A sav gerincet, tartást ad az ízekben. Ha savtalan lenne, egysíkúvá válna. Ezért döntő pillanat a szüret időpontjának a megválasztása. Ha túl hamar szedjük le, akkor esetleg nagyon savas maradhat, ha túl későn, akkor elmennek a savak. Csopakon könnyen el lehet veszíteni a savakat, mert meleg van. Ha túlérik a szőlő, akkor leépülnek a savak, és lusta bor lesz belőle. Az ásványanyag összejátszik a savakkal. A savérzet mégis magasabb.

Molnár: Én is nagyon szeretem a savakat. Ha nagy, meleg évjárat van, akkor lusták a borok, inkább alkoholosabb, vastagabb borok születnek. Ha hűvösebb van, akkor a sav hangsúlyos, elegáns lesz.

– Hamvas Béla szerint a csopakinak bölcs derűje van. Komoly tarokkpartihoz ez való, harmatvízzel vagy füredi savanyúvízzel. Elmeséli, hogy volt idő, amikor egész télen át csopakit ivott, amely bámulatra méltó arányérzékével állt az édeskés és a savanykás között. Mértéke, mondja, pont három és fél deci. Egyszerre. Se több, se kevesebb. Igaz ez?

– Ez rendben van. A csopakiból ez a mérték, hogy az ember jól érezze magát.

– Ez a legjobb fröccsbor, mondják. Ez nem sértés?

Csidei: Nem. A rizlinget elkocsmásították. Mindenki annak nevezi, pedig nem biztos, hogy az. A rizling jó alapanyag fröccshöz: sava van, tüze van. Jó érzést ad az embernek. Illatos borból nem jó fröccsöt készíteni. A Guden vitéz jó fröccsalapanyag. Játékos, elegáns, friss. A vitéztől mindenki jókedvű, nincs negatív gondolat a fejben.

– És ha egy hölgy nem szereti a rizlinget?

– Akkor futás van. Az egyik barátom mondta a kislánynak: az estének számomra vége.

– A rizling világmárka?

– Nem. Nem is lesz soha. De Magyarországon a rizling az egyik legfontosabb fajta. A másik a furmint.

– Kicsit elfogultnak tűnnek…

Molnár: Hány szüreted van még? Egy borász már csak így gondolkodik. Minek igyak más fehéret, ha rizlinget ihatok.

– Mit szólna Guden lovag a borokhoz, ha váratlanul betoppanna?

Gősi: Ki borát retekkel issza, nem büfög a sírból vissza. Félretéve a tréfát, szerintem koccintana velünk, bár akkor még kupákból ittak.

Csidei: Ha nem ízlene neki, megvívnánk. Bár nekem egyetlen fegyverem a dugóhúzó.

Vinkó József

Hozzászólás a cikkhez