Menü Keresés

Női bor – van vagy nincs?

A kérdés akár jó is lehetne, én mégsem hiszek effélében. Valójában mire is értjük azt, hogy női bor vagy férfibor? A termelőre? A bor karakterére? Színére, illatára? Arra, hogy mit isznak szívesebben a nők? Az általánosítások ritkán vezetnek jó irányba, érdemes hát kicsit konkrétabban feltenni bizonyos kérdéseket.

Közel harminc év tudatos borfogyasztói és tanári tapasztalattal a hátam mögött állíthatom, hogy a  sztereotípiák itt egyáltalán nem vethetők be. Sőt. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy ki mit választ, vannak-e preferenciák nemek szerint a borválasztásnál, akkor a gyakorlat teljesen ellentmond egy efféle megkülönböztetésnek. Sokszor a tudatos borfogyasztó nők markánsabb borokat keresnek, mint a férfiak. Hogy ebben vajon mennyi az egészségmegőrzés vagy éppen a divatok szerepe, azt nem igazán tudnám megmondani.

Vonzások és választások

A borfogyasztás oldaláról nézve viszont számottevő különbségek vannak a női és férfiszervezet felépítése és működése terén. A nők nagyjából feleannyi alkoholt és tannint tudnak lebontani ugyanannyi idő alatt, mint a férfiak.

Mondhatjuk azt is, eleve úgy lettünk kitalálva, hogy működjön egyfajta természetes önkontroll. Ön- és családvédelem… Ami persze vagy működik, vagy nem. A nők talán jobban figyelnek az étkezésekre, ritkábban adják át magukat annyira szabadon az evés-ivás örömének, mint a férfiak, így borválasztásuk is tudatosabb lehet. Ebbe ritkábban fér bele a cukor, azaz az édes bor, és úgy vettem észre, hogy a nők kevésbé rajonganak a nagyon tanninos tételekért is.

A férfiaknak viszont egy igazi édesszájú nemzedékét sikerült mára megismernem: ők nyíltabban vállalják, hogy igenis szeretik az édes bort. A nők ezt szinte szégyellik, vagy valóban elhitetik magukkal, hogy nem szeretik az édes borokat. Gyakori feltételezés, hogy attól „nőies” a bor, hogy cukor van benne – ez abszolút hibás megközelítés.

A borválasztás sokkal inkább pénztárca és előképzettség függvénye. Aki határozott alapokkal és borkóstolási ismeretekkel választ, sokkal inkább figyel a minőségre. Talán az olcsóbb kategóriáknál még tetten érhető az az attitűd, hogy ha valami édes, akkor annak legalább a hibáit nem érezzük – vélhetően így alakult ki a 20. század második felében szűkebb környezetünkben a kényszerű édesvörös-imádat is.

A férfiak nyíltabban vállalják, hogy igenis szeretik az édes bort."

Stílus, nem minőség

Ha azt szeretnénk felfedni, vajon a borok saját karakterükben tudnak-e kerekdedebb, netán barátságosabb, könnyebben szerethető egyéniséget kínálni, és ezt nevezhetjük-e egyáltalán nőiesnek, akkor megint más vizekre evezünk. Jó esetben minden bornak van egyensúlya. Ez a valóságban sajnos nincs így, de vegyük úgy, hogy van. Ennek lényege nagyon leegyszerűsítve az, hogy a bor markáns (férfias) oldalát adó savak – és ha van, akkor a tannin – mindig legyenek kiegyensúlyozva, legömbölyítve a borok kerekségét adó alkohol – és ha van, akkor a maradék cukor – által. Itt valójában kémiai értelem ben vett vegyületek érzékszervi megjelenéséről van szó.

A közérthetőbb borleírások kedvéért gyakran használunk szinte megszemélyesítést is magában rejtő jelzőket. Az alkohol és cukor érezhető jelenléte szokta előcsalogatni a borleírásokban a nőies, kerekded, barokkos, barátságos, rubensi kitételeket. Ezek zöme nőies jelzőként fogható fel, férfiakat sokkal inkább a szikár, határozott, markáns, szögletes kifejezésekkel szoktunk illetni. Ez a borok esetében azt jelenti, hogy a sav és a tannin erőteljesebb, a bor egyensúlya erre billen. Ezek önmagukban egyáltalán nem határoznak meg minőséget, de a bor karakteréről sok mindent elárulnak. Mindez csak stílus, nem minőség!

De itt vannak nekünk még a női szőlészek, borászok, bortermelők is. Ma már számottevő a női borászok jelenléte itthon és külföldön egyaránt. Nem vagyok híve a női/férfi borász megkülönböztetésnek, de van egy borvidékünk, nevezetesen Tokaj, ahol kimagasló a jobbnál jobb női borászok jelenléte.

Sokkal kevesebb lenne ma a borvidék Bott Judit, Bárdos Sarolta, Árvay Angelika, Wille-Baumkauff Márta, Újvári Vivien, Bay Edit, Prácser Hajnalka, Berecz Stephanie, Homoky Dorka vagy a Zsirai lányok nélkül. De az is nyomot hagy a borok stílusán, aki mint tulajdonos vagy gazdasági vezető van jelen a borvidéken. Béres Melinda és Klára, a Szepsy lányok, Kulcsár Edit és Szabó Hajnalka nélkül nem biztos, hogy ilyen lenne a tokaji bor, mint manapság.

A furmint éneke

Hogy a véletlen hozza-e vagy tartja meg a női borászokat a borvidéken, nem tudom. Mégis sokszor érezzük azt, hogy ezekben a női kezekben kezesebbé válik a táj. Mintha jobban értenék a furmint, a hárslevelű énekét. A lányok talán nagyobb türelmük, kitartó szeretetük révén juttatnak el bennünket, fogyasztókat a nagy borokhoz.

Nem lehet véletlen, hogy éppen a hegyaljai lankák adtak az elmúlt tizenöt-húsz évben olyan női borászokat, akiknek a tételei egyéniséggé váltak. Az egyedi ecsetvonások felismerhetők ezekben a borokban, sokszor egy igen sajátos, jellegzetesen elegáns karakterben. Ami elsősorban nem cukorról és nem lágy vagy szelíd savakról szól. Úgy érzem, mindez egy belülről fakadó elfogadás eredménye.

Persze nem csak tokaji borokban gondolkodhatunk, hiszen a jóval kevésbé nőiesnek tekinthető Villány is adott már néhány komoly női borászegyéniséget. Gere Andrea, Heumann Evelyn vagy éppen Iványi Zsófia és Jekl Flóra szintén elválaszthatatlanok a borvidéktől.

Szekszárdon Sebestyén Csilla, Heimanné Kelemen Ágnes vagy Posevitz Ilona, Egerből Turcsek Orsolya szintén mind a hazai borélet kiváló szereplői, akárcsak az Etyeki Kúria élén éveket eltöltő Matolcsy Sára. Ő ugyan nem a hordók mellett állva követte a fejleményeket, de sokunk számára ismert traktorvásárlására, végeláthatatlan munkanapjainak méltatására a 2000-es évek elején még nem a nagyvonalú egyenjogúság keretében került sor.

Ma már, úgy gondolom, senki nem kérdőjelezi meg a női borászok, tulajdonosok szükségszerű jelenlétét a szőlő és a pince környékén.

Szöveg: Mészáros Gabriella

Hozzászólás a cikkhez