Menü Keresés

Megjelent a Magyar Konyha októberi száma!

Legfrissebb számunkban Ambrus Lajos gasztrosámánnal beszélgettünk. Királyhegyesen jártunk, ahol pompás chutney-kat, változatos zöldségkrémeket készítenek Kanálka márkanéven. Főzőiskola rovatunkban a bárány került terítékre, bemutatjuk a móri Csetvei pincészetet, elmeséljük, mi az izsáki házi tészta titka, hogyan készül a híres torinói csokoládé, a gianduia, milyen volt régen a nápolyi konyha és milyen ma. Októberi étlapunkon számtalan izgalmas fogás szerepel: Kacsaleves kacsamájjal, kápia krémleves gombával és báránygombóccal, izsáki vargabéles, darázsfészek, mézes-fűszeres répa és még sok egyéb finomság.

Amitől a szellem is jóllakik
„Ne dolgozz reggeli előtt! Ha mégis dolgozol, akkor előbb reggelizz!”

(Josh Billings amerikai humorista)

Ott ül a robosztus költő kemenesaljai háza tornácán, a lugasban. Kicsit filozófus, kicsit pomológus, literátor és polihisztor, de leginkább borász és gasztrosámán. Forgatja a péklapátot bőszen, meg a borát töltögeti rendületlen, aminek azt a nevet adta: Petit Somlai. Árad belőle a derű, mint a késői szüretelésű juhfarkból az ősz nyugalma. Szomszédja valamikor Berzsenyi Dániel volt – romantikus lélek klasszikus köntösben –, aki birtokán csúszómászókat tenyészetett és rémült vendégeit csigalevessel traktálta. A Magyar Konyha stábjára rákacsintott a szerencse: csigabiga nincs, elmászott, helyette tapsifüles pirul a tepsiben, majd langalló sül a kemencében.

No, Isten, Isten – mondja a költő –, szegények vagyunk, de jól élünk!”

- Az ilyen pillanatokért érdemes újságot írni és nyomtatni.

Csak a derű óráit számolja Farkas-Molnár Ágnes és Molnár Judit is. Ők ezt a nyugalmat Királyhegyesen találták meg, egy román határhoz közeli kis faluban, ahol pompás chutney-kat, változatos zöldségkrémeket készítenek Kanálka márkanéven.

Nyilván meglepődnek, ha azt mondom, derűs lények a mészárosok is. Nem is lehet másként, hiszen a hentesbárdok között nincs helye a kapkodásnak. Igaz, munka akad bőven, olyan hurka még nem volt, amelyik önmagát töltötte volna bélbe. Úgyhogy a győri Unger János és fia bontanak, darabolnak, fűszereznek, töltenek, főznek és füstölnek – ahogy a szakma tempója diktálja.

Ha dolgozik, nyugalmat áraszt Gastón Acurio is. Pedig van munka épp elég: a világon ötven éttermet működtet. A perui konyha keresztapját elnök úrnak becézik, hiszen annyira népszerű, hogy ha indulna a választásokon, biztosan megnyerné. Ám ő bölcsebb ennél. Szerinte a gazdaságban az érzelmi tényezők is fontosak, s a gasztronómiának ebben is szerepe van, miközben erősíti az ország identitását és hat a közgondolkodásra.

Szóval akad olvasnivaló bőven legújabb számunkban is. Főzőiskola rovatunkban a bárány kerül terítékre, bemutatjuk a móri Csetvei pincészetet (nincs jobb, mint a móri ezerjó), elmeséljük, mi az izsáki házi tészta titka, hogyan készül a híres torinói csokoládé, a gianduia, milyen volt régen a nápolyi konyha és milyen ma.

A kávét ezúttal nem isszuk, hanem esszük. A kávés receptek közül a tiramisu a legismertebb (sajnos nem Tira Mihály találmánya), de a kávébab kesernyés aromája számtalan más desszertben is ellensúlyozza az édes ízt.

Pethő Balázs a mama főztjéről mesél, Nábelek Zsófia annak ered a nyomába, hogy valóban csodaszer-e a propolisz, Mészáros Gabriella pedig arra keres választ Palackposta című új rovatában, hogy a korai szüret milyen hatással lesz az idei évjáratokra.

Októberi étlapunkon számtalan izgalmas fogás szerepel. Kacsaleves kacsamájjal, kápia krémleves gombával és báránygombóccal, kávéval pácolt bélszín, báránycsülök rakott kelkáposztával, izsáki vargabéles, darázsfészek, mézes-fűszeres répa és még sok egyéb finomság, úgyhogy második agyunk sem fog unatkozni.

Nyilván hallották a hírt: két agyunk van. Az egyik a koponyánkban, a másik a bélrendszerünkben. Megjegyzem, én mindig is gyanítottam. Ahogy a vizsgák előtt összeszorult és liftezett föl-alá. Ahogy elrontotta a közérzetemet, amikor fogyókúrázni kezdtem. Nem véletlenül mondta Bertolt Brecht:

Előbb a has jön, aztán a morál!”

Bár az ilyen bölcsességek az agyamra mennek. De melyikre?

Vinkó József, főszerkesztő

Hozzászólás a cikkhez