Menü Keresés

Megjelent a Magyar Konyha októberi száma!

Legújabb számunkban Gerendai Károllyal beszélgettünk, a Sziget fesztivál megálmodójával, a magyar gasztrokulturális élet meghatározó szereplőjével. Októberi étlapunkon csodagyümölcsök kerülnek terítékre: homoktövis, gojibogyó, acaí. Bemutatjuk a Csurgódombi Sajtkonyha és Sziklevélfarmot, a veszprémi Oliva éttermet és ambiciózus séfjét, Tornyos Balázst, elkalandozunk Thaiföldre, és elmeséljük, mi a különbség a mozzarellából készült különféle lágy sajtok (bufala, burrata, stracciatella) között.

Amitől a szellem is jóllakik

„Az ember az egyetlen élőlény, aki akkor is iszik, ha nem szomjas.”

(Idősebb Plinius, római polihisztor)

Heltai Jenő írja a megszállott könyvgyűjtőkről, akiket Könyv-embereknek nevez, hogy többségük ki se bontotta az aukciókon vérrel-verejtékkel megszerzett ritkaságot, halálukkor ott porosodtak a csomagok a könyvespolc aljára dobálva. Nem az olvasás volt a lényeg, hanem az árverés izgalma. Vajon így tesz-e Gelencsér Ferenc, Magyarország legnagyobb borgyűjtője is, vagy megkóstolja párját ritkító borkülönlegességeit? Elég-e a birtoklás öröme? Ha kíváncsiak egy borgyűjtő lélektanára, lapozzanak a 66. oldalra. Meg fognak lepődni.

Nem szokványos a Gerendai Károllyal készült beszélgetés sem. A Sziget fesztivál megálmodója, a két Michelin-csillagos étterem tulajdonosa keresetlen nyíltsággal beszél arról a bizonyítási kényszerről, amely gyermekkora óta hajtja. Egy milliárdos laza srác, egy racionális álmodozó, aki a magyar gasztrokulturális élet meghatározó szereplője. Gerendai a Magyar Konyha Freud-pamlagán a 6. oldalon.

Különös életutat járt be az elfelejtett magyar séf, Görög Rezső is. Szerzőnk őt tartja az igazi Levinnek, Rejtő Jenő titokzatos szakácsának, aki hol a londoni Savoyban, hol a párizsi Ritz hotelben bukkan fel mint a szakácspápa Escoffier szárnysegédje, hol meg évtizedekre eltűnik, hogy aztán Fedák Sári lelkes New York-i beszámolójában ismerjünk rá mint gazdag szállodatulajdonosra. Az már csak hab a tortán, hogy a világcsavargó séf közben külföldi focimeccsekről és színházi előadásokról tudósítja a Pesti Hirlapot, meghökkentő szakismerettel.

Októberi étlapunkon csodagyümölcsök kerülnek terítékre, például a homoktövis, a gojibogyó és az açaí. Bemutatjuk a Csurgódombi Sajtkonyha és Sziklevélfarmot, a veszprémi Oliva éttermet és ambiciózus séfjét, Tornyos Balázst, elkalandozunk Thaiföldre, és elmeséljük, mi a különbség a mozzarellából készült különféle lágy sajtok (bufala, burrata, stracciatella) között.

A menü 33 fogást kínál. Sárgarépa-krémleves homoktövissel, lassan sült malaccsászár, harcsapaprikás szalonnás túrós csuszával, gyöngytyúkmell baconben sütve, karfiolpaprikás, rántott borjúláb és almás lecsó, hogy csak néhányat említsek ínycsiklandásképpen.

Folytatódik főzőiskolánk is, ezúttal a borjú- és marhahús titkaiba avatjuk be az olvasót: melyik húsrész mire való és hogyan kell elkészíteni.

Legújabb számunk két fesztiválról is tudósít. Tiszacsegén harcsapaprikás-főző versenyt, Szolnokon gulyásfesztivált rendeztek. Hogy mi a különbség pörkölt és paprikás, gulyásos hús és gulyásleves között, ezen a kérdésen napokig rágódhatnánk. Abban azonban biztos vagyok, hogy olyan halpaprikást, mint amilyet a csegei Szalai János (becenevén Duda), és olyan gulyást, amilyet a szolnoki Csányi Sándor, a Gulyáskirály készít, nem sok helyen ehetünk.

Legfeljebb Kalla Kálmán portáján, Sümegprágán. Bár őt ezúttal leginkább a pöttyös tyúk, vagyis a gyöngytyúk érdekelte. Meg is tréfált bennünket Csülökre magyar! felkiáltással. Címlapunkon ugyanis nem két malaccsülök, hanem két, vörösborban párolt gyöngytyúk látható. A ravasz mester kivette a pöttyös tyúkból a combcsontokat és tisztított fehérrépát dugott a helyükre. Nézzék csak meg a címlapot! Nem kell hozzá nagyító, hogy a turpisságot észrevegyék.

De hát mit ér a munka derű nélkül? A humor az élet sója. Az a nap, amelyiken nem nevetünk, elvesztegetett nap. Így van ez a konyhában is. Most olvastam egy nem szokványos konyhai áldást: "Ki az urát nem szereti, / Sárgarépát főzzön neki! / Jól megsózza, paprikázza, / Hogy a hideg is kirázza!” Hát nem kedves?

Vinkó József, főszerkesztő

Hozzászólás a cikkhez