Menü Keresés

Megjelent a Magyar Konyha novemberi száma!

Gasztrokulturális magazinunk legújabb számában az On the Spot riporterei, Cseke Eszter és S. Takács András mesélnek kulináris kalandjaikról. Száz éve halt meg Émile Gerbeaud. Halálának évfordulóján egy legendára emlékezünk. Legfrissebb számunkban teszteltük a vajakat, bebarangoltuk a Dunakanyart, és felfedeztük az Egri borműhely öt fiatal borászát. Novemberi lapunkban 28 őszi receptet ajánlunk: a főzést kezdhetik babos ételekkel, folytathatják modern főzelékekkel, de elkészíthetik Mogyorósi Gábor malacpofagulyását is. Kínálunk még borjúnyelvkocsonyát, füstölt libamellet és desszertnek a bogyódombi gyümölcskert somos zserbóját.

„Az ír kávé az egyetlen, ami mind a négy alapvető tápanyagot tartalmazza: kávét, alkoholt, cukrot és zsírt.”
(Alex Levine brit zeneszerző)

EVETT-E ZSERBÓT GERBEAUD?  Fogas kérdés. Mert hogy Esterházy Miklós táborszernagy soha nem élvezte a róla elnevezett rostélyost, Rigó Jancsi a tejszínes süteményt, Mozart a Mozartkugelt, az biztos. Émile Gerbeaud esetében azonban bizonytalan a válasz. A cukrászda honlapja szerint nem kóstolhatta, hiszen a süteményt a Vörösmarty cukrászdában készítették először. Ez volt a Gerbeaud álneve 1948 és 1984 között. A Mester meg ugye – éppen száz éve – 1919. november 8-án meghalt.

Idős cukrászok viszont esküsznek rá (és az információ magától Gnosz Róberttől származik, a régi Gerbeaud termelési vezetőjétől, aki a kézzel mártogatott konyakmeggyet bevezette a piacra), hogy a zserbószeletet maga a Mester kreálta. És miért ne készíthetett volna valami egyszerűt, hiszen liszt, élesztő, baracklekvár minden háztartásban akad. Az ember, tudjuk, addig úgysem halhatatlan, amíg a nevéből köznév nem lesz. Kugler, dobostorta, zserbó. Ha kíváncsiak Gerbeaud papa legendájára, lapozzanak a 36. oldalra.

De előbb lapozhatnak a tizedikre is. Az On the Spot riporterei, Cseke Eszter és S. Takács András nem gasztrotörténeti alakok, hanem igazi mai foodie-k, akik tíz éve járják kamerájukkal a világot, és a különleges helyszíneken képtelen kulináris kalandokba is keverednek. Számukra igaz a régi bölcsesség, amely szerint a legszebb virágok mindig a legszegényebb házak udvarán nyílnak, vagyis néha a legváratlanabb helyeken, háborús övezetben, menekülttáborban lehet a legjobbat enni.

Mautner Zsófia pedig Dél-Koreában járt, és olyan átszellemülten ír a csípős, édes és komplex koreai konyháról és főként annak lelkéről, a fermentált, csípős savanyú káposztából készült kimchiről, hogy az embernek egyből utazni támad kedve. De legalábbis megfőzni az 58. oldalon kezdődő recepteket.

Főznivaló persze akad elég a novemberi számunkban. Kezdhetik babos receptekkel (feketebab-püré, zöld és vajbabos pisztráng, borjúlábbal készült babfőzelék), folytathatják modern főzelékekkel Főzőiskola című rovatunkból, vagy elkészíthetik Mogyorósi Gábor malacpofagulyását, aki közben a mama főztjéről mesél, meg a háromcsillagos spenótról.

De kínálunk borjúnyelvkocsonyát, füstölt libamellet is. Desszertként elkészíthetik a bogyódombi gyümölcskert somos zserbóját, ami után, garantálom, más színben fogják látni a világot.

Legfrissebb számunkban teszteltük a vajakat, bebarangoltuk – gyomros szempontból – a Dunakanyart, és felfedeztük az Egri borműhely öt fiatal borászát, akik kalandos kitérők után átvették vagy épp átveszik a családi borászatokat, és közösen vallják, hogy akár egy nemzedéken belül világmárka lehet az egri bikavér. Minderről a 66. oldalon írunk.

A kérdésről pedig, hogy evett-e zserbót Gerbeaud papa, azt gondolom, hogy nem evett. A zserbó nem szerepelt életében egyetlen cukrászkatalógusban, mintakönyvben, árjegyzékben sem. Nincs nyoma a két világháború között sem, pedig Ramseyer Eszter – aki 84 éves koráig vitte az üzletet – férje minden kreációját gondosan megőrizte. Feltehetően nem létezett. Persze az is lehet, hogy a régi viccnek volt igaza: „Tudod, mi a Zserbó? A Vörösmarty lánykori neve.”

Vinkó József, főszerkesztő

Hozzászólás a cikkhez