Menü Keresés

Megjelent a Magyar Konyha májusi száma!

Gasztrokulturális magazinunk legfrissebb számában a nemzet színészével, a 85 éves Bodrogi Gyulával beszélgettünk a falatozás és a bicskafaragás művészetéről, körömpörköltről, vadászatról, no meg arról, milyen érzés 65 éve a színpadon és a konyhában állni. Májusi számunkban szó lesz a tavasz ízeiről. Olvashatnak még a zöld fűszerekről, juhtúróról, magbörzéről és és a csuszatésztáról. Jártunk a felvidéken a Kasnyik-pincészetnél. Nábelek Zsófi pedig New York-i kulináris utazásáról mesél. Kulturális kalandozásainknak nincs vége, friss irodalmi húsok címmel új rovatot indítunk. Az első gyomornovellát Gerlóczy Márton írta. Étlapunkon harminc fogás szerepel. Pácolt gomolya és beregi csirkemáj, bivalyhúskenyér és gombával töltött karalábé, savanyútejes kenyérleves, kapros-ordás palacsinta és számos klasszikus fogás.

Amitől a szellem is jóllakik

„Ferenc József masírozott, szájában egy fasírozott.”

(Karinthy Frigyes)

BÁR TÖBBNYIRE TAGADTA, Karinthy Frigyes nem röstellt reklámverseket faragni. Az első az Ady-paródiában szerepelt:  „A Herz-féle szalámiban / sokkal sűrűbb a só, / Mint más hasonló terményekben / Hidd el, ó, nyájas olvasó!”

Az író egy késői interjúban elmesélte, hogy a Herz-szalámigyárnak annyira megtetszett a bökvers, hogy „hihetetlen mennyiségű rúd szalámival” honorálta. De azért az nem igaz – tette hozzá –, hogy a reklámversekkel többet keresett volna életében, mint irodalmi munkásságával. Ez csak hírlapi kacsa. Mert nem úgy van az, hogy megeszed az „amolettet és megírod a dramolettet”!

Ám a legendák makacs dolgok. Máig tartja magát a meggyőződés – irodalomtörténészek körében is –, hogy a két világháború közötti időszak leghíresebb kulináris reklámversét Karinthy írta: „Mondja marha, mért oly bús / Olcsóbb a hal, mint a hús!” Nem átállott klapanciát költeni maga Arany János sem. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára a Flóra szappant reklámozta saját balladájával: „Ágnes asszony! Bolond kelmed? / Hiszen van otthon Flórája! / Sose jöttek volna rája!”

Azt szintén kevesen tudják, hogy József Attila is halálosan komolyan vette egy kötöttárugyár felkérését és több változatban reklámozta a Nor-coc svájcisapkát: „Hébe, hóba, télen nyáron / Nor-coc sapkát hord a párom.” Vagy hogy a Kossuth-díjas Várady Szabolcs fejéről sem esett le a korona, amikor azt rímelte: „Édes lányom, Unigunda! / Megszomjaztam Unicumra.”

Nem tudom, észrevették-e, lapunk alcíme néhány hónapja nem gasztronómiai magazin, hanem gasztrokulturális magazin. Hiszen kultúra és gasztronómia összetartoznak. Hogy ez mennyire igaz, azt példázza az 1971-ben készült Mortadella című vígjáték is. A szenvedélyes olasz asszony (Sophia Loren) tizenöt kilós bolognai mortadellát visz ajándékba szerelmének New Yorkba. A hamburgerevő jenki fináncok el akarják kobozni a felvágottat. Az olasz–francia film minden idők leghatásosabb húsipari reklámja (a 48. oldalon).

Izgalmas kalandokba bonyolódik Cserna-Szabó András is, midőn ki akarja nyomozni, hogy a pájsli nevű jeles proletárfogás hogyan került a szalonba. Miként lett a savanyú tüdő előkelő szalontüdő? Agatha Christie tollára való kérdés. Ha kíváncsiak a nyomozás eredményére, lapozzanak a 30. oldalra.

Kulturális kalandozásainknak mindezzel messze nincs vége. Friss irodalmi húsok címmel ugyanis új rovatot indítunk. Az első gyomornovellát Gerlóczy Márton írta, aki Szicília eldugott városkájában találkozott a bottargás tészta receptjével. Sokkoló élmény volt.

Meghökkentő étel a varjúleves is. A neves fogás (Krúdy többször említi) Bodrogi Gyula 85. születésnapján került szóba a dupla lecsó és a csülökpástétom társaságában. Így aztán az irodalmi szalonokból a színházba is elkalandoztunk, a nemzet színésze a falatozás és a bicskafaragás művészetéről, körömpörköltről és vadászatról mesél, no meg arról, milyen érzés 65 éve a színpadon és a konyhában állni.

Legfrissebb számunkban szó lesz a tavasz ízeiről is. Zöld fűszerek és juhtúró, magbörze és csuszatészta, tavaszi primőrök a Szatyorboltból, felvidéki borok a Kasnyik-pincészetből, New York-i kulináris utazás, minden, mi szem-szájnak ingere.

Étlapunkon harminc fogás szerepel. Pácolt gomolya és beregi csirkemáj, bivalyhúskenyér és gombával töltött karalábé, savanyútejes kenyérleves, kapros-ordás palacsinta és a különös nevű tekerék, valamint számos klasszikus fogás: roston sült libamáj, rácponty, vargabéles, tárkonyos eperragu. De nem is sorolom tovább, hiszen Karinthy figyelmeztetett: „Nem kell annyit pofázni, készen van a pofézni!”

Vinkó József, főszerkesztő

Hozzászólás a cikkhez