Menü Keresés

Megjelent a Magyar Konyha májusi száma!

Legfrissebb számunkban Mautner Zsófiával, a magyar gasztronómia nagyasszonyával beszélgettünk, aki hamarosan új rovattal jelentkezik magazinunkban. Idén Konyári János kapta a Borászok Borásza díjat. A tavaly májusban elhunyt legendás borászra emlékezünk. Jártunk Etsberger Teréz fűszerész mesebeli biogazdaságában. Bemutatjuk Heinz Reitbauer két Michelin-csillagos osztrák séfet, az idei Gourmet Fesztivál díszvendégét. Májusi számunkban a tavaszi gombák kerülnek terítékre. Étlapunkon több mint húsz fogás szerepel.Tartsanak velünk!

Vinkó József Amitől a szellem is jóllakik

„Az összes szenvedély közül az étvágy a legtisztességesebb!”

(Guy de Maupassant)

Alaposan a pohár fenekére nézhetett, aki az űrmértékeket kitalálta. Mert az még hagyján, hogy a magyar icce nagyobb, mint a pozsonyi, hiszen ezt maga a cinkotai kántor intézte igazságos Mátyásnál, de az mégsem járja, hogy a meszely is folyvást változtatja térfogatát. Bécsben 0,354, Erdélyben 0,419 liter.

A pintről meg ne is beszéljünk. Az két kis icce, ami ugye másfél liter. A derék brit vasutas, Stuart Ashby, miután nyugdíjazták, végigjárta a Good Beer kalauz 700 kocsmáját és minden söntésben a gallér mögé gurított egy pint sört. Ez 1050 liter, azaz 21 pesti akó. Mert soproniból csak 14.

A váradi köbölt, a szerednyeit, a tokaji kis csebert ne is említsük, mert azok lefordításához fejszámolóművész kellene. Elég annyi, hogy a tokaji átalag 75,6 liter, a gönci hordó meg 160 icce. Durván 136 liter, mert ennyi ivás után néhány kortyra nem adunk. Nem könnyű tehát a hordókészítők dolga. Hogy mennyire nem, elolvashatják a 26. oldalon.

De nem csak az űrmérték tréfálhat meg bennünket. Megviccelt Karinthy Frigyes is. Az 1930-as évek elején „agyalta ki” – Mauthner Ödön híres magkereskedő nevére – az alábbi képtelen ragozást: „Tegnapelőtt utner Én dönök, Tegnap utner Te dönsz, Ma utner Ödön.”

Mindig is azt hittem, hogy Mautner Zsófia az 1848–1934 között élt legendás kereskedő kései rokona. Állítólag nem így van. E csalódásom nem von le semmit afölötti örömömből, hogy a jövő hónaptól rendszeres szerzőink között üdvözölhetjük a magyar gasztronómia nagyasszonyát. Ha kíváncsiak rá, milyen rovattal jelentkezik, lapozzanak a 8. oldalra.

Egy jó tréfáért Konyári János sem ment a szomszédba. A dél-balatoni borvidék ikonikus alakja, akit tavaly májusban ragadott el a halál, most – posztumusz elismerésként – megkapta a Borászok Borásza kitüntetést. Emlékét a Magyar Konyhának adott utolsó interjújával idézzük fel, no meg Oscar Wilde keserű bölcsességével:

Az első pohár után olyannak látod a világot, amilyennek látni szeretnéd. A második után olyannak, amilyennek nem szeretnéd látni. A harmadik után olyannak, amilyen a valóságban.”

Igaz, el is lehet menekülni a valóság elől. Mint Etsberger Teréz fűszerész tette, aki Baja környékén felépített magának egy mesebeli biogazdaságot.

Ez a kis birodalom módfelett tetszene Heinz Reitbauernek, az osztrákok legjobb séfjének is, hiszen a két Michelin-csillagos konyhafőnök – a világ 9. legjobb éttermének tulajdonosa – épp a ritka és kiveszőben lévő növényeket kutatja. Hogy milyen szenvedéllyel tud beszélni akár a gombák ízéről, illatáról, akár készítésmódjáról, azt bárki megtapasztalhatja. Az idei Gourmet Fesztivál díszvendége ugyanis Heinz Reitbauer lesz: a sokszínűség szabadságának hirdetője.

Májusi számunkban a tavaszi gombák kerülnek terítékre. De főzünk Litauszki Zsolt nagymamájának Michelin-csillagos receptjeiből is, teszteljük a vékony parasztkolbászokat, és bemutatjuk a paella hazáját, Valenciát.

Főzőiskola rovatunkban beavatjuk olvasóinkat a spanyol konyha rejtelmeibe, Ételünk az életünk sorozatunkban pedig azt bizonyítjuk, hogy „mentesen” is lehet jóízű ételt készíteni.

Étlapunkon több mint húsz fogás szerepel. Gombakrémleves parmezán csipsszel, borsóleves rizstejjel, káposztás gombóc, aranygaluska és katalán krém. Nyugodtan foglaljanak helyet. Az asztalnál az ember nem öregszik.

Vinkó József, főszerkesztő

Hozzászólás a cikkhez