Menü Keresés

Megjelent a Magyar Konyha legújabb száma!

Legfrissebb számunkban Kolovratnik Krisztián színésszel beszélgettünk, aki főzni nem tud, mégis a gasztronómiához több szálon kötődik. Megújult Cukrásziskola rovatunk a piskótakészítés rejtelmeibe avatja be az olvasót. Farsang idejére új koktéltrendet mutatunk be és egy különleges kemencés fánkot is sütöttünk. Gasztrokulturális magazinunkban olvashatnak még a híres cukrászfamília, az Auguszt család tagjairól, az idén 150 éves Auguszt cukrászda történetéről. Teszteltük a dobozba zárt (sűrített) paradicsomokat és beavatjuk önöket a boroscímkék egyre őrültebb és tréfásabb világába is.

Amitől a szellem is jóllakik

„Az élet nem luxusétterem, hanem svédasztal. Ha enni akarsz, magadat kell kiszolgálnod.” (Dominique Glocheux francia író)

Farsangkor még az is lakmározik, aki máskor koplal. Nem is szólva az ivásról. Nem fogtuk vissza magunkat mi sem, legfrissebb számunkban tobzódunk a jobbnál jobb fogásokban. Sautanz (kocatánc) sváb és tót atyafiak között, malacpecsenye a Főzőiskolában, új koktéltrendek karnevál idejére (a kakas farka, a pompázatos koktéldísz már nem divat).

Megújult Cukrásziskola rovat, amely a piskótakészítés rejtelmeibe avat be, tejszínhabos somlói reggelire Győrffy Árpád módra, malajziai gasztropiac, ahol banánlevél helyettesíti a tányért. Narancsos vadas mártás (meg nyúl és galamb), hiszen ebben a lapszámban a narancs kerül terítékre, valamint fánk két változatban is! Kemencés és fahéjas. Utóbbi a híres Zimmed Kropfe, a svábok farsangi kráflija, ami még csak nem is hasonlít a pampuskához. Ám az íze mennyei.

Szóval halmoztuk az élvezeteket, mint Kolovratnik Krisztián a Játékszín színpadán, ahol is az olasz konyha mestereként forgatja a fakanalat. És bár az életben főzni nem tud, hatalmas elánnal mesél a színpadi evés kulisszatitkairól, édesanyja főztjéről, a színház és a gasztronómia kapcsolatáról. Mindkettő lényege az életszeretet.

Ez vezethette a híres cukrászfamília, az Auguszt család tagjait is. Auguszt József elbeszéléséből ismerjük meg az idén 150 esztendős cukrászda történetét, amely idősebb, mint a világhírű salzburgi Fürst Conditorei, ahol az eredeti Mozart-golyó készül. Mert – kapaszkodjanak meg – az a vörös-arany sztaniolba csomagolt bigyó, amit mi évtizedek óta eszünk, hamisítvány. Hogy milyen az igazi, megmutatjuk a 48. oldalon.

Teszteltük a dobozba zárt (sűrített) paradicsomokat, beavatjuk önöket a boroscímkék egyre őrültebb és tréfásabb világába, ha pedig az 54. oldalra lapoznak, megtudhatják, hogy címkeivók-e. Végül az is kiderül, talmi trend-e a lúgosítás, vagy csodadiéta.

Étlapunkon több mint 30 recept szerepel, de felsorolásuk helyett inkább a fánk történetéről mesélek, elvégre a farsang időszakát éljük.

Az első fánkot nem Mária Antónia francia királynő vette 1790-ben egy mézeskalács árustól, és nem is Krapfen pék felesége sütötte először 1690-ben Bécsben (még akkor sem, ha a neve valóban fánkot jelent), hanem egy apáca a Marmoutier apátságban. A püspök éppen a konyha előtt elhaladva pukkanásokra lett figyelmes. Mindenki tágra kerekedett szemmel meredt a tűzhely mellett álló szent életű Ágnes nővérre, aki elvörösödött, és zavarában újabb tésztagolyókat ejtett a forró olajba, azok meg szusszantak egyet, ahogy a fánk szokott. A püspök elnevette magát és nevet adott a süteménynek: paix-de-nonne (apácabéke). Csak hát ez kiejtve úgy is érthető, hogy pet-de-nonne. Az meg apácafingocskát jelent. Angolul nun’s puff, németül Nonnenfürzle. Őket máig nem zavarja a kissé vulgáris elnevezés, csak mi kereszteltük át költői nevekre: szellőfánk, selyemsutty, apácaszellő. De hát melyik más nyelv volna képes erre?

Vinkó József, főszerkesztő

Hozzászólás a cikkhez