Menü Keresés

Megjelent a Magyar Konyha júniusi száma!

Legfrissebb számunkban nem csak zöldségekben tobzódunk. Adorjányi Máriusz a grillezés titkaiba, a monori Zöldi család a mandulapirítás rejtelmeibe, Mészáros Gabriella a narancsborok világába avat be minket. Wolf András leszögezi, hogy túrós palacsinta nélkül nincs élet, Für Anikó pedig betessékel minket a konyhájába. Lesz még tejfölteszt, beszélünk az olívaolaj jótékony hatásairól és megkóstoljuk a Dukay-Sagmeister pincészet szerémségi borait. Főzőiskolánkban a kacsa kerül terítékre. Júniusi étlapunkon 40 fogás szerepel.


Amitől a szellem is jóllakik

„Legjobb főzelék: a hús. Legjobb gyümölcs: a bor. Legjobb bútor: a szépasszony!”
(Móricz Zsigmond)

MÓRICZ ZSIGMOND HŐSÉNEK az Ebéd című novellában természetesen nincs igaza, a régi nemesi szabály idejétmúlt. Főként a főzelék kérdésében. A külföldiek, ha főztünkbe belekóstolnak, a paprikástól megijednek (mintha macskát eresztenének le a torkukon), ám főzelékeinkről elragadtatva nyilatkoznak. Quentin Crewe brit gasztroíró szerint például a magyar „elképesztő leleménnyel varázsol gasztronómiai élményt a közönséges vizes tökből”, ez volna a tökfőzelék. És ezek halhatatlan párosítások is a magyar konyhában: tök és kapor, zöldborsó és petrezselyem, kelkáposzta és kömény, újburgonya és babérlevél, zeller és tárkony.

Az élet és az étel csak tavaszkor ér valamit – mondja Krúdy apánk –, amikor az ember azt hiszi, hogy ő találta meg az első sóskát a kertben, amikor azt gondolja, hogy egyedül van a világon, akire rábizatott az élet végigélése.”

Saláta Sári, Babszem Jankó, Kukorica János, Paprika Jancsi: mesehőseink nevéből is arra következtethetnénk, hogy mi aztán zöldségrajongó nemzet vagyunk. Pedig dehogy! A legtöbb étteremben legfeljebb csirizes rántásfőzeléket kapunk. Ki készít ma harmatkását, endívia-, articsóka-, uborka-, saláta-, kaporfőzeléket? Savanyú répafőzeléket? Pedig az első sóskamártásnál nincs üdítőbb. Ezért tettük a címlapra a zsenge tavaszi zöldségeket, és ezért kerültek terítékre a nyárelő főzelékei.

Zöldségkavalkádból áll össze II. Rudolf német-római császár bizarr portréja is, amelyet a szürrealisták előfutára, Giuseppe Arcimboldo festett Milánóban a 16. század végén. Az uralkodónak tetszett a körteorr és a tökmellkas, kíváncsi vagyok, manapság melyik államfő vállalná ezt az önarcképet.

Legfrissebb számunkban nem csak zöldségekben tobzódunk. Adorjányi Máriusz a grillezés kevésbé ismert titkaiba, a monori Zöldi család a mandulapirítás rejtelmeibe, Mészáros Gabriella a narancsborok (semmi köze a narancshoz!) világába avat be minket. Wolf András –a nagymama főztjéről mesélve – leszögezi, hogy túrós palacsinta nélkül nincs élet, Mautner Zsófia folytatja az erdélyi lakomát, Für Anikó pedig sarkig tárja az ajtót és betessékel minket a konyhájába. A mákos-szilvás gombócért megéri bemenni.

Lesz még tejfölteszt (melyiket vegyük?), beszélünk az olívaolaj jótékony hatásairól, megkóstoljuk a torinói grissinit, a Dukay-Sagmeister pincészet szerémségi borait és nem utolsósorban az emirátus fogásait Dubajban. Főzőiskolánkban a kacsa kerül terítékre, gasztrotörténeti sorozatunk azt kutatja, mióta tesszük tölcsérbe a fagylaltot, Friss irodalmi húsok 2.0 című rovatunkban pedig Szálinger Balázs meséli el gasztrokalandját a Duna-deltában.

Júniusi étlapunkon 40 fogás szerepel. Pisztácia-, zöldborsó-, tárkony- és kacsanyakleves, krémes spenót, tök- és újkáposztafőzelék, marhapörkölt, grillezett sertésoldalas, báránysaslik, kacsamáj, kacsazúza, kacsamell és káposztás lángos, valamint számos édesség, a már említett túrós palacsinta mellett különleges túrógombóc, málnás joghurt és sóskás panna cotta, mindkettő fehércsokival. Ez utóbbi két desszertet melegen ajánlom, hiszen a csokoládét tíz emberből kilenc szereti. A tizedik hazudik.

Vinkó József, főszerkesztő

Hozzászólás a cikkhez