Menü Keresés

Megjelent a Magyar Konyha decemberi száma Budapest TOP 10 kiadvánnyal!

Legújabb számunkban többek között olvashatnak Alex Brody gasztronómiai kalandjairól, Palágyi Eszter és a mama főztjéről, Rohály Gábor és a bor szakralitásáról, a krisztuskalácsról, a szaloncukorról, a pezsgős pohár meséjéről. Megismerhetik a leghíresebb női séf, Elena Arzak karácsonyi menüjét. Decemberi lapszámunkhoz Budapest TOP 10 gasztrokalauzt adunk ajándékba! 300 gasztrohelyet kínálunk: jártunk szinte mindenütt, ahol jó ételre, italra, hangulatra volt kilátás.

Amitől a szellem is jóllakik
„– Mit csinálsz karácsonykor? – Felszedek két kilót.”
(Anna Gavalda francia író)

Azt írja Podmaniczky Frigyes (akit a háta mögött kockás bárónak csúfoltak), hogy Magyarországon az első fát az ő édesanyja állította:

„Midőn szüleim első ízben Pestre jöttek telelni, még sehol karácsonyfát, vagy fenyőgallyakat nem árultak, maguk szüleim is az első években papirosból készítették azt. Az első karácsony, melynek megünneplésére visszaemlékezem, az 1828-i volt. Híven emlékezem arra is, hogy az első években, rokonságunk tagjai, sőt idegenek közül is számosan jöttek megtekinteni, mi módon ünnepelünk mi. Hogy divatos kifejezést használjak, e mód akkor sensatiót csinált.”

Podmaniczky szavaiban nincs okunk kételkedni, az öregúr pedáns pontossággal sorolja emlékeit, mint amilyen komótosan áttipegett a Rákóczi úton a Fehér Hattyúból a Pannónia vendéglőbe, törzshelyére, ahol a télikertben saját sarokasztala várta. Ahogy Krúdy írta: „ő volt az átmenet a Kossuth-időkból a Ferenc József-i korba”. Az utolsó budapesti gavallér.

A karácsonyfa meghonosítását persze mások is magukénak követelik. Például Brunszvik Teréz grófnő, a kisdedovók alapítója, vagy Mária Dorottya württembergi hercegnő, József nádor harmadik felesége. Ők is úgy emlékeznek, hogy a fát – német mintára – ők honosították meg Magyarországon. Az egyetlen, amiben egyetértenek a báróval, hogy akkoriban minden gyerek külön fát kapott, ami alá az ajándékait elhelyezték.

Karácsonyfa szavunk néhány évtizeddel korábban még a földesúrnak kötelezően beszolgáltatott tűzifát jelölte, és eredetileg karácsonyi májusfának nevezték, ám a német Weihnachtsbaum szó tükörfordítása szebbnek tűnt.

Aztán amikor utolsó hű barátja, Ráday Gedeon gróf is meghalt, és már nem maradt kivel gyertyát gyújtani, akkor Podmaniczky nem állított több fát. Csak a bronz csengőt rázta, amellyel egykor édesanyja az angyal érkezését harangozta. Úgy élt, ahogy tudott.

A Steingasser kávéházban megreggelizett, a Pannóniában megebédelt, többnyire levest, mint minden öregember, aki sokáig akar élni, aztán sertésszeletet kért, hozzá gyógyvizet ivott és csak ücsörgött. Ismerte az egész város.

Krúdy szerint egyszer a nagyétkű Szőcs Pátri annyira megbámulta tarkakockás kabátját, hogy elfeledett fiatal hagymát rendelni a főtt hús mellé. De volt is min csodálkoznia. A báró ugyanis gasztronómiai értekezést írt az asztalnál. Arról, hogy az ünnepi lakomák során milyen barbár módon bánunk testünkkel.

„A jó gyomor – fogalmazta – fenntartja kedélyünk frissességét, a gyenge gyomor tehetetlenségre kárhoztat.” És a báró, akiről azt gondoltuk volna, nem is figyel arra, mit eszik, 1889-ben szabályos kiáltványt írt a korszerű táplálkozásról. Felszólította a fogadósokat, hagyják el a korcsmai főzést, vetkőzzék le az idegen divathajhászást, főzzenek egyszerű, ízletes ételeket, és kínáljanak minden fogás után egy pohár tiszta magyar bort.

Egyszerű történeteket kínálunk mi is. Alex Brody gasztronómiai kalandjai, a leghíresebb női séf, Elena Arzak karácsonyi menüje, Palágyi Eszter és a mama főztje, Rohály Gábor és a bor szakralitása, Temesi Ferenc pulykás tárcája, a krisztuskalács, a szaloncukor, a pezsgős pohár meséje, nagy szilveszteri virsliteszt, bejgli, batáta, sütőtök, karácsonyi halak, szinte minden, ami a következő hónapban szóba jöhet.

A végére pedig a lényeg: nem az hizlal, amit karácsony és újév között eszünk meg, hanem amit újév és karácsony között.

Vinkó József, főszerkesztő

Hozzászólás a cikkhez