Menü Keresés

Megjelent a Magyar Konyha áprilisi száma!

Legfrissebb számunkban Rudolf Péter–Nagy-Kálózy Eszter színészházaspárral beszélgettünk. Mizsei János, a budapesti MÁK bisztró séfje a modern bisztrókonyha műhelytitkaiba avatja be az olvasót. Ebben a hónapban olvashatnak többek között a gödöllői AsztaLom műhelyről, a Caravella kávézóról, az őrségi kézműves csokoládéról, Horváth Judit csészetortácskáiról, a szamosszegi Bozsik Imre mesés párlatairól.

Amitől a szellem is jóllakik

„Sokan tudják, hogy teli szájjal nem illik beszélni, ám nem szégyellik ugyanezt üres fejjel megtenni.”

(Orson Welles amerikai színész, rendező)

A franciák csigaevők, az olaszok tésztafalók, a németek, ha nem tudnak valamit állatbélbe tölteni, meg sem eszik. Amerika nemzeti étele a ketchup, a németeké a Currywurst. Semmi nem olyan elavult már, mint ezek a kulináris klisék. A német konyha rég „csúcsra főzte” magát, a csillagos éttermek száma a háromszáz felé közelít, nem véletlen, hogy idén a berlini Sebastian Frankot választották Európa legjobb szakácsának. Ha kíváncsiak a fiatal séf avantgárd konyhájára, lapozzanak a 68. oldalra.

Főzni Mizsei János szerint is a világ legjobb szakmája. A fiatal séfnek mákja van – öt éve ő a MÁK bisztró konyhafőnöke –, és az a véleménye, hogy ha valaki ezt a munkát megunja, akkor valamit nagyon elrontott. Interjúnkban (a 36. oldalon) teljes nyíltsággal avatja be az olvasót egy mai modern bisztrókonyha műhelytitkaiba.

Titkokról mesél a Rudolf Péter–Nagy-Kálózy Eszter színész házaspár is. Rudolf Péterhez kegyes volt a gasztronómia istennője, számtalan darabban és filmben eszegethetett kedvére. Igaz, néhány szerep miatt híznia kellett, másikért meg ugyanannyit fogyni. Felesége legendás túrós csuszáját és hortobágyi palacsintáját azonban eddig még senki nem tudta felülmúlni. Nagy-Kálózy Eszter minden ételben édesanyja ízeit keresi, szerinte a konyha maga a folyamatosság.

Egy íz még a bánatot is feledtetni tudja. Ez Giuseppe Scaricamazza véleménye, aki húsz éve működtet delikáteszt és olívaolajboltot Budapesten, ám ezúttal nem a sárga aranyról mesél, hanem a magyar édesanya és az olasz nagymama főztjéről.

Olvashatnak áprilisi lapszámunkban még a gödöllői AsztaLom műhelyről és a Caravella kávézóról, a megunhatatlan főzelékről, őrségi kézműves csokoládéról, Horváth Judit csészetortácskáiról, a szamosszegi Bozsik Imre mesés párlatairól.

Terítékre ezúttal a retek kerül, és nemcsak a friss, ress hónapos retek, hanem a többi is, hiszen ennek a zöldségnek húsvéttól karácsonyig van szezonja.

Gasztrotörténeti sorozatunkban Szederkényi Olga egy régi legendának járt utána. Igaz-e, hogy Gundel Károly fantasztikus díszebédet adott Párizsban, 1931-ben? Nos, előzetesen csak annyit, hogy a városligeti séf ott sem volt, sőt utólag felháborodottan tiltakozott a neve használata ellen. Hogy a „reklámebédnek” mekkora jelentősége volt, azt jelzi már a cím is: Vihar egy csésze mártásban.

Életünket úgy tudjuk meghosszabbítani, ha nem rövidítjük meg. Ez a mondat akár mottója is lehetne új életmódrovatunknak, amely havonta feszegeti az étel és az élet, táplálék és egészség kapcsolatát. Sorozatunk első részében a tojásról lesz szó.

Ez persze nem jelenti azt, hogy étlapunkon ne szerepelne negyedszáz fogás. Csak néhány a sok közül: bajor bableves, medvehagymaleves bulgurral, tök- és kelkáposzta-főzelék, galambmell csicsókával (egyszer hátha megfőzik), szász sörös sertésragu, grillázsos almatorta és túrófelfújt.

Arra vonatkozóan pedig, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, kövessük Hippokratész intelmét: "A táplálékod legyen az orvosságod, az orvosságod meg a táplálékod.” 

Vinkó József, főszerkesztő

Hozzászólás a cikkhez