Menü Keresés

Megéri több halat enni

A halfogyasztásnak szinte csak előnyei vannak, mégis ritkán kerül hal a magyarok asztalára. Pedig egyszerű elkészíteni, a beszerzése is egyre könnyebb, és nagyobb kézügyesség sem kell hozzá. Miért együnk több halat?

A tavalyi adatok szerint a fejenkénti éves halfogyasztás Magyarországon összesen hat kilogramm, ami jócskán elmarad a húsz kilogrammos európai átlagtól. Az Agrárminisztérium terve az, hogy ez a szám 12 kilóra növekedjen, amit a halgazdálkodás fejlesztésével, a hazai halfeldolgozás és -termelés bővítésével és népszerűsítő programokkal segítenének.

A hazai fogyasztás csaknem kétharmada tengeri hal, ennek is a nagy része inkább konzerv, mint friss alapanyag. Hogy az általában szomorú állapotban lévő hipermarketes halpultok, az ott senyvedő pontyok vagy a szálkás keszegek miatt eszünk ilyen kevés halat, azt nem most fogjuk megfejteni, nézzük inkább, hogy miért lenne érdemes a halat beilleszteni az étrendünkbe.

Azt már talán évtizedek óta hallani, hogy a halfogyasztás elsősorban a benne lévő zsírsavak miatt ajánlott:

a halakban és tengeri herkentyűkben kevés a telített zsírsav, elsődleges forrásai az ómega-3 zsírsavaknak, amelyek óvják a szívet, csökkentik a vérnyomást, összességében javítják az érrendszer hatékonyságát.

Ha ez nem elég,  jó tudni, hogy a halak fehérjében gazdagok, van bennük szelén, és kiváló D-vitamin-források. A D-vitamin felel a szervezet kalciumháztartásának szabályozásáért, hiánya viszont sok betegség kockázatát növeli – többek között szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, izomgörcsök okozója lehet. A szelénhiány okozhat pajzsmirigy-alulműködést, általános fáradtságot, levertséget, terhesség esetén növelheti a vetélés kockázatát.

Az ómega-3 zsírsavakról kiderült, hogy halolaj vagy kapszula formában közel sem annyira hatékonyan épülnek be (szinte semennyire), mint ahogyan korábban feltételezték, és amire milliárdos iparág épült.

Az ómega-3 zsírsavakat (alfa-linolénsav, dokozahexaénsav, eikozapentaénsav) a szervezet nem tudja előállítani, ezért valamilyen külső forrásból kell pótolni. Nem kell belőle sok, de nem mindegy, milyen formában visszük be a szervezetünkbe: hiába eszünk kapszulát, ha a szívvédő hatást a halban található többi ásványi anyag, vitamin és zsír kombinációjával fejtik csak ki az ómega-3 zsírsavak.

Akár hazai, akár tengeri halat fogyasztunk, csak jót teszünk vele a szívünknek.

Hiába, az egészséges táplálkozást még mindig nem lehet kiváltani bogyókkal, viszont jókat és jól enni a hétköznapokban sem nehéz, a nyári hónapok pedig szerencsére tökéletesen alkalmasak arra, hogy könnyű, de laktató halas fogásokat iktassunk az étrendbe.

Aki tart a szálkáktól és nem barátja az irdalásnak (pedig csak egy éles kés kell hozzá), az is könnyen talál friss, tisztított halfiléket (akár hazai harcsát, akár lazacfilét), amelyekkel szinte csak annyi munka van, hogy befűszerezzük, megsütjük és elfogyasztjuk őket. Az egészben kapható halak (mint például a pisztráng vagy a durbincsok) nem tartalmaznak apró szálkákat, tehát irdalni sem kell, így tökéletesek az egészben sütésre, a variációk pedig végtelenek:

készülhetnek sütőben mandulával, citrommal, zöldfűszerekkel, vagy hirtelen sütve serpenyőben, az egész nem tart tovább fél óránál, mivel a halhúsnak rövid hőkezelés is elegendő.

Tökéletes nyári leves az orosz uha, amelynek több verziója is ismert (fehér, fekete és piros), itt most harcsát és lazacot használtunk szárzellerrel, petrezselyemgyökérrel, citromlével, zöld fűszerekkel.

Halvásárlásnál a következőkre kell figyelni: a hal szeme legyen tiszta, csillogó, ne matt vagy opálos, a kopoltyúk élénk pirosak, a lemezeik jól kivehetők (nem pedig szürke, sápadt, esetleg sárgás színűek), a hal húsa feszes, az úszói épek. Ha a hal bőrét áttetsző nyálka borítja, az szintén a frissesség jele.

A friss hal vizes, édeskés illatú – a már messziről kellemetlen, iszapos, „halszagú” uszonyos biztosan nem friss, az íze sem lesz jó, bármit teszünk vele. A filéknél a feszes húsból és az illatból lehet eligazodni, ha pedig a pikkelyezéstől vagy a bontástól tartanak, piacokon és halpultoknál is természetes, hogy ezt kérhetjük a halasunktól.

Nábelek Zsófia

Hozzászólás a cikkhez