Menü Keresés
Megtekintés a térképen Térkép bezárása

Mátraalja: Egy félreértett borvidék

Ha van félreértett borvidékünk, akkor az a Mátra. Úton-útfélen gigaplakátok hirdetik azt a kapitális tévedést, hogy az alapvetően vulkanikus örökségre épülő borvidék a könnyű, illatos fehérborok hazája. Tévedni emberi dolog. Na de ekkorát?

A mátrai falvakról, dűlőkről alig tudunk valamit. Gyöngyöspata égető társadalmi problémáiról híresült el, nem éppen a boráról. Szücsi neve valószínűleg csak néhány borfanatikus kóstolási jegyzetei között szerepel a kékfrankos jelzőjeként. Gyöngyöstarjánt sem kanonizálta még sem a szakma, sem a fogyasztó. A múltban mintha jobban helyén kezelték volna a térséget. A XV. században csak olyan bort lehetett eladni gyöngyösi névvel, amelyet a hegybíró arra méltónak ítélt. Hogy a sári, visontai, gyöngyösi, patai és apci borok milyen kapósak voltak akkoriban, bizonyítja, hogy törökök és magyarok az átlagosnál is durvábban nyaggatták adókkal az itteni azdákat. A Sár-hegyi pincesoron a XIX. század első felében a városi arisztokraták, polgárok és zsidó kereskedők már lerakták a borkultúra alapjait, a XX. századra azonban nem sok maradt belőle. Az átkosban itt is éppen olyan nagyüzemi gányolásra rendezkedtek be, mint az ország bármely borvidékén. A baj az volt, hogy a rendszerváltás után a felvilágosodás szelleme továbbra is elkerülte a régiót.

Pedig ami egy borvidéket földrajzi értelemben naggyá tehet, az mind megvan a Mátrában. A hegyek ölelésében védett medence klímája a presztízsborvidékek rangjára emeli ezt az eleddig ismeretlen földrészt. Gazdag talajának közös nevezője a vulkáni, andezites alap, melyet hol meszes, hol márgás, hol meg löszös, riolittufás barna erdő-vagy fekete nyiroktalaj borít. Ökopotenciálját eddig nem ismerték fel sem külföldi befektetők, sem a helyi nagyüzemek. Ez a mázlija azoknak a szinte kivétel nélkül harmincas éveiket taposó srácoknak, akiknek a száma, ha lassan is, de gyarapodik, és akik tudatosan és okosan hozzák felszínre a terroir rejtett értékeit. Valamennyien Németh Attila Gábor köpenyegéből bújtak ki. A 2000-es évek elején látványosan ő mutatta meg először, hogy a Mátrának nemhogy helye, hanem előkelő és arculatformáló szerepe lehet a magyar boréletben.

Losonci Bálint - azért lett borász, mert ebben a formában tud értelmet adni az életének.
Ludányi Balázs - szerint a jó borász nem kihasználja, hanem neveli a növényt, ahogy a jó apa is teszi.
Csernyik István - családja pincéjét még a nagyapja építette, édesapja is tőle tanult.

Aztán jött Losonci Bálint, Szecskő Tamás és Karner Gábor, a mátrai három testőr, akik Tőkés Társak néven új formációt hoztak létre. Az elnevezés sokrétű és szellemes: a szőlőtőkében rejlő spirituális tőke, az együtt gondolkodás szinonimája, amelynek egyszer talán valóban lesznek forintosítható eredményei. Hármójuk közül csak Szecskő helybéli, Losonci és Karner urbánus gyökereitől szakadt el egy szabadabb és alkotó energiákkal teli élet reményében. Boraiknak köszönhetően egyelőre csak a hozzáértők és rajongók szűk körének esett le, hogy a Mátra nem a felejthető fröccsborokról szól. Lassan egész underground iskola alakul ki a Tőkések körül. Losonci Bálint kalauzolásával sikerült feltérképeznünk néhány ígéretes pincét. Igazi műhelymunkáról még nem beszélhetünk, de ezek a fiatalok már nem kérdőjelezik meg a hozamkorlátozás jelentőségét, sem azt, hogy a helyi adottságokat érvényre juttató természethű borokat csak vegyszermentes környezetben lehet produkálni. Hatalmas közhely, hogy a bor minősége a szőlőben dől el. Ezek a srácok nemcsak hangoztatják, hanem igyekeznek tartalommal megtölteni az ilyen és ehhez hasonló lejáratott szlogeneket. Rajtuk a sor, hogy a kézműves szócikket is újraírják. Pillanatfelvételek a Mátra legjobb arcairól.

Losonci Bálint

Mióta családjával Budapestről Gyöngyöspatára költözött, minden pénzét visszaforgatja a birtokba. Még mindig nincs befestve a háza, lepukkant kocsival jár. Financiális kínlódás, nem éppen vonzó üzleti modell azok számára, akik ócska folyóborokból is meg tudják magukat szedni. De ez egy pillanatra sem szegi kedvét. Borai közül nem egy ott van a legpuccosabb budapesti éttermek borlapján. Művelt már nyolc hektárt, de abból nemrég eladott másfelet. Kellett a pénz. Most három és fél a saját, a többi bérlemény. Az utcában, ahol lakik, sikerült megvásárolnia egy lerobbant, 130 éves udvarházat. Kölcsönből, persze. De ő hosszú távon gondolkodik. Egyszer majd ott lesz a birtokközpont. Ha a gyors meggazdagodás lett volna a célja, biztos nem ezt az életformát választja. Nem extraprofitra gyúr. Azért lett borász, mert ebben a formában tudott értelmet adni az életének.  Hisz a kékfrankosban, a pinot noirban, a rajnai rizlingben. Sokat kísérletezik. Szűkíthetné amúgy kissé széles szortimentjét, de azt tapasztalja, hogy az egyedi, kis tételeket könnyebb eladni egy bizonyos vájt fülű közönségnek. De azért leginkább mégis arra koncentrál, hogy a borvidék jövőjét építő burgundiai stílusú kékfrankos és pinot noir üzenete biztosan célba találjon. Fehérborban a rajnai rizlingtől várja a legtöbbet. Másik nagy reménysége a furmint, de az olaszrizlingnek is ad esélyt. Sőt, ha holnap azt mondanák, hogy a hárslevelűben kell felmutatnia Mátra értékeit, szó nélkül fejet hajtana. De persze senki nem mond ilyet, hiszen ennek a borvidéknek ők a nagy öregjei, a harmincas éveik derekán járó Tőkés Társak. Szecskő Tamás legutóbbi zöldveltelinije máris legenda, Karner Gábor szücsi kékfrankosai évek óta etalonnak számítanak, Losonci 2011-es Gereg Pinot Noirjáért máris versengenek a borértők.

Ludányi Balázs

Mondhatni beleszületett a szőlőbe, a családnak nemzedékeken keresztül volt kis háztájija. Azért is keresztelte a pincészetet Centurio (százados) névre, hogy érzékeltesse az évszázados múltat és küzdelmet. Pince a ház alatt, feldolgozó a garázsban. Két Röck-fejes, hagyományos préssel dolgoznak, az egyiket még a dédnagymamája vásárolta ezer forintért az ötvenes évek végén, egy kuláknak titulált szerencsétlen embertől, aki szabadult mindenétől. A család ma is együtt gazdálkodik, a nagyszülők átjönnek segíteni Gyöngyöspatáról, pedig már hetven fölött járnak. Balázs különösen sokat köszönhet az édesapjának, aki elindította a pályán, pedig akkor még korántsem volt benne ekkora elszántság. Budafokon tanult, ahol saját bevallása szerint koszon és poron kívül nem sok ragadt rá. De legalább megvolt a közeg. Emlékszik, 2004-ben Németh Attila meghívta édesapjával együtt egy kóstolóra. Leesett az álluk. Attila nem sokat beszélt a borairól, de a hozamkorlátozás volt a varázsszó. Hazamentek, kipróbálták. Az addigi tőkénkénti négy kilogrammot levitték másfél, sőt egy kilogramm alá. Láss csodát, gyönyörű tételek születtek. Balázs ma már kizárólag a természetes borkészítés híve. Azokhoz akar tartozni, akik meghatározzák a termőhely, a birtok és önmaguk identitását. Meggyőződése, hogy sem az adalékanyagok, sem a fajélesztő használata nem vezet sehova. Ludányi Balázs ma négy hektáron gazdálkodik, és még az apaszerepet is a szőlőhöz való viszony analógiájára képzeli el. A jó borász nem kihasználja, hanem gondozza, neveli a növényt, hiszen felelős érte. Ugyanígy a jó apa is rengeteg időt, figyelmet szentel a gyermekének, mert tudja, hogy a törődés úgyis meghozza gyümölcsét. Ludányi a 2000-es évjárattal debütált a palackos borok piacán. Egyébként 1986-ban a nagyapja palackozott először bort Gyöngyöstarjánban. Még a címkéje is megvan: Kakastánc-dűlői Zenit. Sokáig folyóborral foglalkoztak, ma már egyáltalán nem kannáznak. A szortimentben nincs hierarchia, a palackok között demokrácia van. Ludányi Balázs alapvetően dűlőszelektált tételekben gondolkodik, és főleg a kékszőlőkre helyezné a hangsúlyt. Nagy testű, kicsit alkoholhangsúlyos birtokbora és szürkebarátja mellett kékfrankosa és cabernet franc-ja erdei gyümölcsökből frissen facsart, tartalmas gyümölcslé domesztikált tanninokkal és nemes savérzettel. Ez a stílus hiányzik a hazai borpalettáról. 

Csernyik István

Losonci Bálint inspirálta, hogy a minőségi, termőhelyi értékeket hangsúlyozó borkészítés útjára lépjen. 2008-ban kezdett palackozni, addig csak szőlőt termelt, nagyüzemben dolgozott és lédig borban utazott. A kannás bor ma is biztos piac, nem szívesen adná fel, amíg nem muszáj. Amúgy azzal az édesapja foglalkozik, a Csernyik pince név alatt kizárólag minőségi palackozott bor jelenik meg. Saját pincéjüket még a nagyapja építette, édesapja tőle tanulta a hagyományos borkészítést, István azonban a budafoki Soós István Borászati Szakképzőiskolába járt. Az apjával folytatott nagy vitákon már túl vannak. Ifjabb Csernyik hamar felismerte, hogy a szakma által kínált borászati segédanyagokból semmit nem kell felhasználni. Ma mindenhol üzemi borászkodást, technológiai szemléletet tanítanak, a kézművességnek még sehol nincs tanszéke. István a főiskolát is elvégezte, onnan egyenesen egy németországi pincészetbe került, ahol alapvetően a szőlőművelés területén okosodott. Marasztalták volna, de pincemunkásnak túlképzett volt, az ottani üzemvezetéshez viszont nem voltak meg a szükséges papírjai. Na meg itthon várta a kedvese, akivel azóta is együtt jegyzik a pincét. Jelenleg hét hektáron termel szőlőt, 2,5 hektárról születnek a palackos borok, a többit szőlőként és folyóborként értékesíti. Bár a köztudatban még a fehérborokkal azonosítják a Mátraalját, a vájt fülű rajongótábor már a fineszes vörösborokat igényli. István szerint a borvidéken több fehér szőlő terem, viszont valószínűleg több palackozott vörösbort adnak el. Nagyobb esélyt lát arra, hogy Mátraalja a kézműves, csúcsminőségű, burgundi iskolázású vöröseivel emelkedjen ki a középszerből, mert a fehérborok piacán sokkal nagyobb a konkurencia. Ennek ellenére Csernyik nagyon otthon van a fehérborokban. Gyümölcsösség, minerális ízek és finom savak komoly játéka cáfolja a mátrai könnyedséget. Szimpatikus gesztus, hogy honlapján a borok analitikai paraméterei mellett a borkészítés során használt anyagokat is feltünteti.

Benedek Péter

Mátraaljai bortúránkon Losonci Bálint maga is meglepetten konstatálta, hogy a borvidék epicentruma momentán áthelyeződött Gyöngyöstarjánba. Itt található az Epreskert-dűlő is, ahol Benedek Péter anno a ballagási pénzén földterületet vásárolt, és ezzel újraélesztette a többgenerációs borászmúltat. Sokáig nem tudta eldönteni, a mezőgazdaság melyik szegmensét szeresse jobban, mert a gabonától az állattenyésztésen keresztül a szőlőig valamennyi ágazat megdobogtatta a szívét. Végül a borászat mellett döntött, és láthatóan nem bánta meg. Családi vállalkozás az övék is, Péter papája éppen az aktuális zöldmunkát végzi traktorral, csonkázza a sorok tetejét. Mint az említett fiatalok legtöbbje, Benedek Péter is másodállásban építgeti birtokát. Csernyik OBI-ellenőr, Kerekes Tamás mérnök, Benedek pedig főállásban az egri Gróf Buttler Szőlőbirtok borásza. A budapesti Corvinus Egyetem kertészmérnöki szakán szerzett diplomát, aztán elvégezte a borászmérnöki szakot, majd fél évet gyakornokoskodott a kaliforniai Napa-völgyben. Ma egyike azoknak, akik igyekeznek jelentéssel megtölteni az olyan szavakat, mint kézművesség, biodinamika, terroir.

Bendek Péter - a ballagási pénzéből élesztette újra a többgenerációs borászmúltat.
Kerekes Tamás - borainak címkéjén fogaskerék látható: ez szimbolizálja a borvidék "motorját", melynek részesei szeretnének lenni.

Milyen a mátrai terroir? Ugyanúgy az ásványiság alkotja jellemző karakterét, mint a tokaji vagy somlói boroknak, csak más arányban. Ahogy Lőrincz György megfogalmazta, sehol ilyen szépen nem jön ki a fehérborokban a gyümölcsösség, mint a Mátrában. A gyümölcsösség véletlenül sem a könnyű bor szinonimája. Benedek az elmúlt három-négy évben egyre intenzívebben érzékeli a borok minerális karakterét. Ezek a mátraaljai fiúk már nem ahhoz a nemzedékhez tartoznak, amelyik a szavak bűvöletével akarta megigézni és leigázni a fogyasztót. Az ő részükről vége a könnybe lábadt szemű pinceromantikának. Benedek tényleg meg akarja érteni, és csak aztán kommunikálni, hogyan tudja a szőlő gyökere fölvenni az ásványi nyomelemeket, és hogyan alakul mindez ízesztétikává. Ahogy azt is, milyen fajták fejezik ki hitelesen a borvidék karakterét. Ha vörös, akkor Bálintékhoz hasonlóan a burgundi iskolázású savakra, ásványosságra, gyümölcsösségre, fűszerekre építkező kékfrankos és pinot noir mellett teszi le a voksot. Ami a fehérbort illeti, már nehezebb a kérdés. Abban valamennyien egyetértenek, hogy magyar, pontosabban Kárpát-medencei fajtára kellene bízni a vezető szerepet. A tokaji furmint mellett talán a mátrai hárslevelű állná meg a helyét a nagy borok hazai palettáján. Amúgy Benedek egész szortimentje látványosan demonstrálja, hogy a könnyűség semmiképpen sem lehet a mátrai borok jelzője. Még a cserszegi fűszerest is sikerült négyzetre emelnie. A Mátrában az ilyen kis himihumi fajták is megkomolyodnak, ha megfelelő kezekbe kerülnek.

Kerekes Tamás

Mátrai kalandozásunk nagy felfedezettje a huszonkilenc éves, négydiplomás mérnök. Főállásban tervezőmérnökként dolgozik Jászberényben, ahol porszívók termékgondozásával, fejlesztésével foglalkozik. Poétikus hajlamait a szőlőben éli ki, amit már nem lehet csupán hobbiként definiálni. Noha generációk óta készül bor az 1700-as évek végén épült pincében - amit ugyanazok a francia hadifoglyok vájtak, mint a gyöngyöstarjáni Haller pincét -, Kerekes Tamás csak most debütált a palackos borok piacán két 2011-es tétellel. Amúgy a legismertebb mátrai borász, Szőke Mátyás a nagybátyja, Kerekes Tamás azonban jóval kisebb léptékben gondolkodik. A mesterséges technológiát kizárva természethű borok készítésére törekszik. Spontán erjesztéssel dolgozik, még tápsót, enzimet sem használ, a szőlőben is csak a kén és a réz jöhet szóba.

A Tőkések szellemiségében osztozva Kerekes Tamás szívvel-lélekkel vallja, hogy érdekes, strukturált, komplex nagy borok bölcsője lehet a Mátra. Ő sem kérdőjelezi meg a kékfrankos és a pinot noir vezető szerepét, már ami a kékszőlőket illeti. Burgundi iskola, feszes savak, intenzív gyümölcsök jelennek meg palackozásra váró kékfrankosában. A mindössze 2,8 hektáron a fehér fajták túlsúlya uralkodik. Többnyire azok, melyek valamennyi pincészetnél a kiugrás lehetőségét hordozzák magukban: zöld veltelini, hárslevelű, rajnai rizling, sárgamuskotály. Kerekes azon kevesek közé tartozik, akik hisznek a mostohán kezelt, lenézett fajtában, a rizlingszilvániban. Az ő szíve mindenképpen a fehérborok felé húz. 2011-es, Parádés névre keresztelt cuvée-je és zöld veltelinije mérnöki pontossággal megkomponált, ugyanakkor ihletett bor. A címkén látható fogaskerék azt szimbolizálja, hogy pincészete annak a motornak egy alkatrésze, amely vélhetően nemsokára kimozdítja a borvidéket az érdektelenség dagonyájából. Nem kérdés, hogy ezek a fiatalemberek forradalmat csinálnak. Hatásuk máris nagyobb, mint a mi logikusan várható. Pedig a borvidék cirka ötezer hektáros területének mindössze egy százalékát alkotják azok a fent említett birtokok, amelyeken kultúrateremtő borok születnek.

Kling József

Hozzászólás a cikkhez