Menü Keresés

Kenyér, zöldség, gyümölcs

Sárga, édes és görbe – nagyjából ennyit tudunk a banánról, amelyet többnyire nyersen, magában fogyasztunk. A világ más tájain számtalan banánféle létezik, és lényegesen többet jelent egyszerű csemegénél. Főzik, sütik, készül belőle „krumplipüré”, chips és desszert is. Csak arra vigyázzunk, hogy a banánhéjat ne hajítsuk el.

A banán a világ második legkedveltebb gyümölcse, szőlő után banánból terem a legtöbb. Igaz, a banántermés nagy része inkább zöldségnek tekintendő: az általunk ismert édes-puha banán mellett a banántermő vidékeken fontos konyhai alapanyagot jelent az úgynevezett főzőbanán is, a kettő sokszor együtt jelenik meg a statisztikákban.

(Zöld főzőbanán)

A banán őshazája a délkelet-ázsiai szigetvilág, ezen belül a Maléziának is nevezett, a Maláj-félszigetet, az indonéz szigetvilágot, a Fülöp-szigeteket és Pápua Új-Guineát magába foglaló régió.

A mai banánok őseit Délkelet-Ázsiában már tízezer évvel ezelőtt termesztésbe fogták, később a Csendes-óceán távolabbi szigeteire, Hawaiira és Polinéziába is eljutott. Afrikába a malájokkal kereskedő arabok révén kerülhetett, vagy más feltételezések szerint indonézek vitték magukkal Madagaszkárra.

A „banana” szó Afrika nyugati részéről származik. A növény Amerikába kerülésével kapcsolatos első feljegyzés szerint a portugálok 1516-ban vittek magukkal afrikai banántöveket Hispaniola szigetére, elsősorban a termővidékről származó rabszolgák élelmezése céljából. 

(Panamai főzőbanán)

A gyorsan romló gyümölcs Európában és Észak-Amerikában a XIX. század végéig drága csemegének számított.

Az 1870-es évektől, a vasútvonalak és a gőzhajózás által olcsóbbá és gyorsabbá vált utazás tette lehetővé a gyümölcs tömeges szállítását. A karibi térségben és Közép-Amerikában ekkor alakultak ki a ma is ismert nagy márkák iparszerű ültetvényei.

Krumplibanán

A jelenlegi statisztikák szerint a legnagyobb termelő India – a világ banánjainak közel egyötöde náluk terem –, majd Kína, Uganda és a Fülöp-szigetek következik a sorban. Az ezekben az országokban termő banán legnagyobb része helyben fogy el, a világ banántermésének döntő többsége a mai napig kisebb parasztgazdaságokban érik be és helyi piacokon cserél gazdát.

A legnagyobb exportőrök a közép-amerikai államok (Ecuador, Costa Rica, Kolumbia), ahol az amerikai nagyvállalatok ültetvényein teremnek az észak-amerikai és európai fogyasztók bevásárlókosaraiba kerülő sárga fürtök. 

(Délkelet-ázsiai főzőbanán)

 

Ázsia mérsékelt övi lakosai (elsősorban a japánok) ellátásáról leginkább a Fülöp-szigetek gondoskodik. Érdekes módon második hazáiban ma már nagyobb a jelentősége, mint délkelet-ázsiai őshazájában, de ott is sokféle módon hasznosítják: az éretteket nyersen megeszik, a zsenge éretlenből savanyúságot készítenek, a hímvirágokat zöldségként fogyasztják. A növény levéből korommal keverve festék lesz, a banánleveleket pedig afféle természetes alufóliaként hasznosítják: tűzhelyeket bélelnek velük, vagy az ételeket csavarják beléjük sütés-párolás előtt.

Valahol a banánnövény hamujával curryket ízesítenek, sokfelé a rizsföldek szélére ültetik szélfogóként. De jelentősége mégsem akkora, mint a vele védett rizsé.

A banán leginkább Afrikában jelent alapvető élelmiszert, nagyon fontos szénhidrátforrást. Uganda középső részén, Bugandában (a gandák) átlagosan napi jó négy kiló banánt fogyasztanak.

Arrafelé, ahol a krumplinak már túl meleg van, a folyamatosan termő banánt fogyasztják hasonló módon: megfőzve, összetörve köretként vagy főételként eszik. A banánból emellett sört és lisztet, a növényi rostokból halászhálót készítenek.

A zöld-sárga (vagy éppen rózsaszín) fürtök a trópusi Amerikában is népszerűek lettek. Sütik, főzik, Panamában banánból készül a bolti chips, Barbadoson baconbe csavarva teszik a sütőbe. 

Az óceániai sziget-világban is fontos élelmiszer, sütve vagy főzve; az édeseket pürésítve kókusztejjel vagy más gyümölcsök levével hígítva fogyasztják

A sárga banánfürtök zölden kezdik meg útjukat az északi fogyasztók felé. A kifejlett, de még éretlen fürtöket hűtve, 13-15 °C-os hőmérsékleten szállítják, az érlelés a célországban fejeződik be. A banánérlelő csarnokokban légmentesen, etiléngázban tárolják a banánt, ennek hatására fejeződik be az érés és alakul ki a sárga szín. 

Főzőbanán

Különlegesebb csemegeboltokban, keleti szupermarketekben igazi főzőbanánhoz is hozzájuthatunk. A különböző színű-érettségű változatok különböző célra alkalmasak. A zöld héjú termések krumpliszerűen kemények, késsel kell meghámozni őket. Szinte egyáltalán nem édesek, megfőzve köretként fogyaszthatók. Összetörve vajjal, tejjel „krumplipüré” is készíthető belőlük.

(Sárga főzőbanán)

Finom püré lesz például a kisméretű ugandai matoki banánok zöld terméséből: a hófehér, gyenge húst főzés helyett elegendő gőzben megpárolni. Ugandában az edény aljára banánszárakat tesznek, ezekre helyezik a banánlevélbe csavart gyümölcshúst, és így párolják meg. Az összetört masszát zöldséges, földimogyorós szósszal, esetleg hússal banánlevelekre tálalják.

(Matoki Ugandából)

A sárgás, félérett főzőbanánokban a keményítő egy része már cukorrá változott. Héjastul egészben, vagy akár barbadosi módon, hámozva, darabolva, szalonnába tekerve, sütőben érdemes megsütni.

A főzőbanánból a már barnával pettyezett héjút (amit a piacainkon turmixbanánnak neveznek) szintén felhasználják: legegyszerűbb hámozás után keresztben felszeletelni és olajozott serpenyőn mindét oldalán megsütni. Az így elkészült banánszeletek magukban, „palacsintaként”, vagy húsokhoz köretként fogyaszthatók.

Salamon Csaba

Hozzászólás a cikkhez