Karácsonyi népszokások

2014. december 19.

Karácsonyesti vacsoránkat ősrégi szokások határozzák meg. A paraszti kultúrában szinte minden ételnek mágikus jelentése volt.

Méz

Úgy tartották, hogy a méz megédesíti az életet, ezért máig sokfelé a karácsonyi vacsora kezdő fogása a mézbe mártott fokhagyma, dió, mézzel ízesített ostya. Aki mézet vagy sült tököt evett, az egész évben felvértezve érezhette magát a torokbetegségek ellen. A hagyományos karácsonyi étkek közül nem hiányozhat a dió, a mák, a méz, az alma és az aszalt szilva.

Alma

A családfő az almát annyi gerezdre vágta, ahányan az asztalt körülülték: mindenki kapott belőle, hogy olyan kerek és összetartó legyen a család, amilyen kerek az alma, s hogy ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon. Az alma a szépség és egészség megidézésére, a rossz távoltartására is szolgált.

Fokhagyma

A Gergely-naptár bevezetése előtt december 13-án, Luca napján volt a leghosszabb az éjszaka, és ilyenkor illett fokhagymát dugni a kulcslyukba. Vagy keresztet rajzolni vele az ajtóra, hogy elűzzük az ártó szellemeket. A fokhagyma az életerőt jelképezte.

Hal

Magyarországon szinte nem karácsony a karácsony halászlé vagy rántott hal nélkül. A halászlé szerves része a karácsonyi menünek a mai napig. Jelentése kettős, egyrészt keresztény tartalommal bír, hiszen amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma is lett, másrészt a karácsonyi halevés a néphagyományban is megtalálható. Úgy tartották, hogy a gyors mozgású hal az új esztendőben haladásra serkenti az ünnepi asztalt körülülő családot, és a halpikkelyek bőséget ígérnek a ház népének a következő évre.

Bejgli

A karácsony elmaradhatatlan süteménye a bejgli, ami osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba. Neve is német eredetű, és eredeti - hajlított, patkó alakú - formájára utal. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. A bejgli töltelékében főszerepet játszik a dió és a mák: utóbbi a bőséget szimbolizálja.

Dióhéjban a dió: A dió Magyarországon - mivel a Kárpát-medencében jól érezte magát - viszonylag gyorsan elszaporodott. Hazánk legszebbnek tartott ősdiósai a Felső-Tisza mentén, Milota és Tiszacsécse környékén találhatók. Ha nincs saját diófánk, meg kell találnunk a piacon azt a termelőt, akinél ízletes, aromás dióra számíthatunk. Ha sokáig akarjuk eltartani, legjobb héjastul beszerezni. A megőrölt dióbelet egy-két napon belül fel kell használni. A dióbél több mint felét olajtartalma teszi ki. Értékes fűszer a hidegen sajtolt dióolaj - 70 százaléka többszörösen telítetlen, esszenciális zsírsav. A dióban sok a rost, így a zsírtartalma kevésbé szívódik fel, emellett számos fontos vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz.

Bor

December 27-én ünnepli az egyház János apostolt, Krisztus legfiatalabb tanítványát. A régi János-napi szokások legjelesebbje a borszentelés és a Szent János áldása, más néven Szent János pohara, vagyis a szentelt borral való köszöntés, áldomás. Régen a János-napon megszentelt borral kínálták azokat, akik hosszú útra keltek, búcsúzkodtak. Ez volt János pohara. December 27-én minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel a szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.