Menü Keresés
Megtekintés a térképen Térkép bezárása

Egy boldog család a Káli-medencében

Balatonhenyén sem henyél az egykori üzletemberből lett biogazda, Járosi Tamás. Előbb a Fekete Bárány manufaktúrát hozta létre, majd a BioBalaton piacot Balatonfüreden. Családjával finomabbnál finomabb zöldségeket termeszt, mangalicát nevel, blogot vezet, és tanácsot ad a falu aprajának-nagyjának.

Pár évvel ezelőtt Járosi Tamás maga sem gondolta volna, hogy egyszer majd a kerítés alját felhajtva könyörög néhány szutykos, vemhes, elbitangolt mangalicának: gyere haza szépen, vár a finom vacsora! Este kilenckor, tíz-egynehány órányi munka után, metsző szélben, szakadó esőben. Nehogy vadászok kapják puskavégre a szökevény kocákat, nehogy eltűnjenek az erdőben. Ráadásul nem is ez az oka annak, hogy Járosi Tamás - azaz Fekete Bárány - akit tud, lebeszél arról, hogy mangalicát tartson.

  • Az ember életében a legnagyobb luxus, ha megengedheti magának, hogy helyes dolgokkal foglalkozzon.

Fekete Bárány és Bárányné, Lívia Balatonhenyén termesztik finomabbnál finomabb zöldségeiket: több mint százféle növényt. Tőlük vásárol az alig négy kilométerre található két szomszédvár, a Kővirág és a Káli Art Inn is. Tulajdonképpen el is kényeztetik a vendéglőket, hiszen csak megcsörren a telefon, s déli tizenkettőkor már viszik is át a rekesz friss salátát. Állítólag egyszer egy vendég magához intette az egyik közeli étterem séfjét, s miután megdicsérte az ételt, csupán egyetlenegy kérdést intézett hozzá: honnan való az a krumpli, amit feltálaltak, és amihez foghatót már húsz éve nem evett? Bárányéktól volt, természetesen. Csuda dolog a krumpli: Fekete Bárány maga sem gondolta volna, hogy többoktávnyi különbséget lehet zongorázni a nagyüzemben termelt, valamint a hazai nemesítésű bio- és kézművesen nevelt fajták között. Amikor az első szemeket elültette, még azt sem tudta, hogy a krumpli bokor lesz-e vagy más, s aztán úgy örült a földből négykézláb kibányászott szemeknek, mint gyerek a zsúrban az eldugott ajándéknak.

Bárány születik

Pedig ahol krumpli terem, ott burgonyabogár is van, amit egy átállás alatt lévő biogazdaságban kézzel illik összeszedni. Egyenként. Egy hektáron. Méghozzá kora reggel, mert a hideg elől éppúgy visszabújik a földbe, mint a tűző nap elől. Ezért a három gyerek minden reggel megszed belőlük egy-egy tejfelesvödörnyit némi zsebpénz fejében, amit aztán a család együtt ver el egy közeli fagyizóban. Különös karriertörténet az övék, ami egy hatszáz négyzetméteres háztól egy hatvan négyzetméteresig vezet, s napi tizenhat órás, kétkezi robotoláson át rajzolja ki a boldogság útját. Járosi Tamásék a város elől menekültek, de az mindig utolérte a családot. A jó szerencse Piliscsabára vitte őket, ahol első látogatásuk alkalmával boldog-boldogtalan előre köszönt nekik. "Lívia, téged itt ismernek?" - kérdezte döbbenten Tamás, és letelepedtek. Eltelt tíz év, egyre több lett az idegen arc, tülekedtek a közértben, és amikor az is előfordult, hogy a köszönést még az ismerősök sem fogadták a nagy sietésben, felszedték a horgonyt. Pontosabban: elvágták a horgonykötelet.  Tamás annak ellenére számolta fel szakértő cégeit, hogy jó neve volt az ingatlanfejlesztő szakmában. Búcsút mondott az összes komoly üzleti partnerének ("Csak akkor hívjatok, ha zöldségre van szükségetek, vagy ha leülnétek inni velem egy pohár sört!" - ez állt az üzenetben), s még az internetről is töröltette a szakmai profilját. "Őrzöm a disznókat, adok nekik enni" - ezt tünteti fel szakmájaként a Facebookon. Pedig az elvágyódás Líviától indult, aki gyermekkorában sok időt töltött a mezőgazdaságban, és felnőtt fejjel, könyvelőként egy Váci úti irodaház ablakából nézte vágyakozva a bárányfelhőket. Abba, hogy a Káli-medencébe költözzenek, a válság is besegített. "A válság megváltoztatott mindent. Sokszor mondtuk: csak még ezt az évet megnyomjuk, és utána máshogyan élünk. Aztán jött 2008, és felborult körülöttünk minden - viszont visszakaptam a férjemet. Hiszen mikor volt olyan, mint most, hogy délben, harangszóra, együtt ebédeljünk?" - mondja Lívia. Nem valami bukolikus érzelgősség mondatja ezt vele, hiszen heti hét napot dolgozni napi 16 órán át, szabadnap nélkül - ez valóság. A parasztromantika megáll a vágynál, hogy jó lenne vidéken élni.

Vannak nehézségek, nem is kevés, de nem akarunk és nem is tudnánk már másképp élni - egészíti ki Tamás. - Hiszen éltem én másképp épp eleget: 38 éves vagyok, 21 évnyi munkaviszonnyal a hátam mögött. Sokszor több állást is vállaltam egy időben, 14 évig voltam vállalkozó. Aktív életünk jelentős részét leéltük túlságosan is aktívan. Fiatalon jöttek a sikerek, anyagi és szakmai értelemben is, de soha nem éltünk olyan teljes életet, mint most."

És mivel úgy gondolták, hogy a gyerekeik számára nem kínálkozik jobb hely, mint a Balaton-felvidék, jobb iskola, mint a tihanyi, és jobb életforma, mint amit most élnek, Balatonhenyén kötöttek ki. Nagyjából így történt a Fekete Bárány születése. Fekete Bárány mégis sokakat lebeszél arról, hogy mangalicát tartsanak. A mangalica például kiszámíthatatlan: ellési időszakban könnyen előfordul, hogy a gazdáit is felkergeti a tetőre, máskor simogatni lehet, olykor pedig le kell fogni, hogy az állatorvos vért tudjon venni a szeméből. Lehetőleg úgy, hogy se malac, se ember ne vesszen oda! A Fekete Bárány gazdaság állatai védett vérvonalúak: a debreceni egyetemen kiszámolták, hol kell megvenni az egyik állatot, s hol a párját.

Malackrumpli
2013. június 8-án nyitott Járosi Tamásék piaca, a BioBalaton Füreden, a kemping mellett. (A BioBalaton misszió egyfajta szövetségként annak érdekében jött létre, hogy a Balaton környékén élő, elhivatott és tisztességes kistermelőket összefogja, működésüket és fejlődésüket segítse.) A piacon nemcsak standok, de üzletek is vannak: egy kézműves sör- és borbár, hiszen Bárányék a sörfőzéssel is megpróbálkoztak, nevükhöz fűződik például a bérfőzésben készülő Balaton Blonde. Szombatonként tart nyitva a kézműves sajtbolt, melyben két kiváló szakember: Ódor Dezső (juhsajt), Szabó Bálint (kecskesajt) árulja kitűnő termékeit. A 2013-as debütáláskor nagy sikert aratott Malackrumpli elnevezésű bisztrókonyhában a piacon kínált háztáji termékekből készült ételeket lehet megkóstolni, és mindennap friss, kovászos pékárut is készítenek. A piac szombatonként 8-13 óra között tart nyitva, az étterem és a sörbár pedig június 1-től mindennap 12-23 óra között várva vendégeit.

Mangalicamatematika

Egy kis matematika következik: egy mangalica egy nap három kiló takarmányt eszik meg, azaz évi egy tonnát, ami nyolcvanezer forintot tesz ki. Másfél év alatt nő meg, tehát egy százhúsz kilós állat felnevelése nagyjából százhúszezer - kilónként ezer - forintba kerül. Miközben az élősúly kilójának ára ötszáz forint. "És ebben sehol sincs még a munkám, a villanypásztor, az állatorvos, a vészhelyzetek, az elhullás... Egy malacra legalább százötvenezer forintot költünk, miközben csak hatvanezret ér. Akkor minek tartsunk mangalicát? Mindenkinek azt javasolom: tartsál egyet-kettőt, s azon kísérletezz. Először is azt kérdezem: mennyi tartalékod van mindehhez? Mi is azt kutatjuk, hogyan lehet vállalhatatlan kompromisszum - tehát csalás, gyógyszerezés és mesterséges táp - nélkül megoldani ezt az egyenletet úgy, hogy pozitív eredménye legyen. Szerencsére már sok mindenre rájöttünk, és jól haladunk azon az úton, ami a legkiválóbb mangalicatermék gazdaságos előállításához vezet."

A család a zöldségtermesztésben a legsikeresebb, megcélozták még a Demeter minősítés megszerzését is: a biodinamikus gazdálkodás alapja a vetési naptár, rendszere a holdállás és a növények fejlődése közti kapcsolat megfigyelésén alapul. "Nehéz megfogalmazni, hogy mit gondolunk erről, s még az is lehet, hogy később rájövünk: az sem volt helyes, amit korábban gondoltunk. De lesz még pár évtizedünk arra, hogy a kívánt tudás birtokába jussunk" - magyarázzák. Borús napokon általában heti egy család jön hozzájuk tanácsért, ha kitör a jó idő, inkább kettő-három. Talán többen jönnek érdeklődni, hogy belevágjanak-e ebbe az életformába, mint ahányan paradicsomért. Ez elsősorban a blognak köszönhető, ahol Bárány úr meglehetős részletességgel taglalja a gazdaság történéseit. A termést részben háztól, részben éttermeknek adják el, részben a Balaton környéki őstermelői piacokon árusítják.

Termelni meg lehet tanulni. Az értékesítés viszont igazi kihívást jelent, különösen azért, mert minden, amivel foglalkozunk, szezonális és romlandó - mondja Tamás. - Amikor pedig egy-egy novemberi, esős, hideg napon hazajövök átfagyva, ötezer forinttal a zsebemben, még a benzinköltséget sem kerestem meg. A helyi termelői piaci szabályozás eszmeisége nagyszerű, a piacok többsége csodálatos kezdeményezés, de ez az egész mintha kezdene felhígulni. Az árusok jelentős része sok helyen ugyanis viszonteladó, aki kihasználja az őstermelőknek szánt könnyítéseket. Ennek a kárvallottjai pedig a becsapott fogyasztók - és mi, termelők. Hiszen hiába árulom háromszázért a csodálatos kézműves burgonya kilóját, ha mellettem százért kínálják a nagybaniról hozott iparit. A kör tehát bezárul: kiszorulunk onnan, ami miattunk jött létre."

A sors fintora

Nem jutott jobb az eszükbe, mint hogy létrehozzanak egy valóban termelői piacot, a füredi BioBalatont. Járosi Tamás minden termelőt meglátogat, hogy lássa: tényleg maga termeli-e az árut, s milyen körülmények között. "A sors fintora, hogy elmenekülünk a városból, a tömeg elől, aztán nyitunk egy piacot - mondja töprengve. - Az elmúlt évekhez képest is most van a legnehezebb dolgunk: egy rakás pénzt elköltöttünk a piacra, küzdünk a hatóságokkal, elromlott az összes gépünk, a vadiújak is, állandóan esik a hó vagy az eső, a terményünk jelentős része tönkrement - mégis tudjuk, hogy ez a helyes út. Hiszen az ember életében a legnagyobb luxus a szabadság és az, hogy megengedheti magának, hogy helyes dolgokkal foglalkozzon. Pedig az sem volt helytelen, amit korábban csináltunk, hiszen tisztességes munkából éltünk. Mivel azonban az üzleti világ sikerének a fokmérője a sok pénz, erre futott ki az egész életünk. Ami nagyon üres dolog " - summázza Tamás. Közben Lívia odakiált a kerítés mellett elkocogó nyaralóknak: "Lányok, hova futtok? Gyertek ide kapálni, ebben is jól el lehet fáradni!" És ha erre nem harsanna cinkos nevetés a kerítés mindkét oldalán, nem is irigyelnénk meg olyan nagyon ezt az életet.

László Dóra

Hozzászólás a cikkhez