Menü Keresés
Megtekintés a térképen Térkép bezárása

Egri boremberek

Nincs könnyű dolguk az egri borászoknak. Azoknak semmiképp, akik a borvidék szekerét tolják, próbálják megteremteni az arculatát, és igyekeznek világszínvonalra feltornázni a borok minőségét. Hogy mégsem szélmalomharcot vívnak, azt Lőrincz György borász példázza a leglátványosabban.

Az első és legfontosabb, hogy egy nemzetközi figyelemre igényt tartó borvidéknek meg kell találnia az identitását, és márkát kell teremtenie. A bikavér ugyan adott, csak egy baj van vele, hogy a lejáratott név renoméját helyre kell állítani. A hazai fogyasztó sem nagyon érti, hogyan lenghet ki ilyen szélsőséges irányba az eredetvédettséget élvező bor minőségi mutatója. Az egyik oldalon 500 forintos ihatatlan lőre, a másik oldalon 10 ezer forintos világklasszis. Kettősség jelenik meg a borvidék mindennapjaiban is. Az egyik oldalon világszínvonalon dolgozó pincék, a másikon a Szépasszony-völgy "turisztikai attrakciói", a lopóból magasról a pohárba csurgatott borok. Lőrincz György egri borász ennek ellenére optimista. Szerinte a vigalmi negyedben is érzékelhető minőségi elmozdulás. Másrészt ez a kettősség, ha nem is ilyen mértékben, de jelen van a világ jelentősebb borvidékein is, teljesen felszámolni képtelenség. Amúgy meg komoly párbeszéd folyik az itt élő termelők között, aminek eredményeképp megszülettek a termékleírások, maga az Egri Csillag, amely mindenképpen a borvidék jövőjét szolgálja.  A Mátrához hasonlóan Egernek is egyszerre erénye és gyengéje, hogy fehér- és vörösboros pályán is játszik. Mindkét szegmensben fel kell építenie magát. A többség még ma is a fajtaborok végtelenségig nyújtható palettájában hisz.

Az egri várvédők: A közel hatezer hektáron elterülő Egri borvidék az egyik legismertebb hazai bortáj. Elsőre talán mindenkinek a bikavér jut róla eszébe, pedig ez a több vörösbor házasításából készülő nedű előbb jelent meg Szekszárdon, mint itt, mégis Eger tette világhírűvé. Régebben a kadarka alkotta a cuvée alapját, ma főként a kékfrankos. A legenda szerint Dobó István vörösborral bátorította a várvédőket csata előtt, amely végigfolyt a szakállukon, és vörösre festette az ábrázatukat. Az ostromlók megrémültek a látványtól, híresztelni kezdték, hogy a magyarok a bikák vérét isszák, attól olyan vad harcosok, és menekülni kezdtek a falakról. A legenda sántít, hiszen a XVI. században még alig fordult elő kék szőlő a borvidéken. A kadarka éppen a török időkben érkezett az országba, és az első borász, aki külön-külön elkészített fajtaborokat házasított össze azzal a szándékkal, hogy bikavért készítsen belőlük, Grőber Jenő volt a XIX. század végén. Egészen addig egybeszüretelték a fajtákat, és az ültetvények sem különültek el fajták szerint.

Lőrincz György az elmúlt több mint tíz évben hosszú utat járt be. Dűlőszelektált, a közönség által is nagyra tartott fajtaborait radikálisan feláldozza a bikavér és az Egri Csillag oltárán. Az ő álma, hogy ez a két bor határozza meg a borvidék arculatát. Egyáltalán nincs szükség fajtaborokra. Ahhoz, hogy utánozhatatlan, eredeti, termőhelyet kifejező tételek szülessenek, új tartalmat kell adni a bikavérnek, és meg kell teremteni a fehér cuvée, az Egri Csillag presztízsét. Bizonyos termelőközösség máris odaállt a Csillag mögé. Persze e téren is vannak anomáliák. Sokan nem értik, hogy az Egri Csillag pont azért született meg, hogy a sok fehér fajtát integrálja, hogy a palettát szűkítse, a minőséget javítsa. Az Egri Csillag lehetőség arra, hogy a fehér szőlő a borvidéken maradjon és értéket képviseljen. Lőrincz ezt a lépést történelmi jelentőségűnek tartja, és ennek szellemében borászkodik tovább. Már csak a bikavérben és az Egri Csillagban gondolkodik, ami így is hat tételt jelent, ugyanis a classicus, dűlős és superior kategória mellett előbb-utóbb mindkettőben megjelenik majd a grand superior csúcsverzió. Az Egri Csillag valamennyi kategóriában a borvidék nagy kiugrási lehetősége. Nincs lejáratott múltja, és ha jó, akkor sikerre van ítélve. Megszületésében Lőrincz Györgynek nagy szerepe volt.

 

Egy alkalommal Ipacs Gézával, a címkekultúra és arculattervezés hazai legjobbjával utaztak Budapestre, és arról beszélgettek, hogy Egerben a házasított fehérbornak van létjogosultsága. Aztán nem sokkal később Ipacs vetette föl, hogy pályázatot kellene kiírni a házasított fehérbor nevére. A hegyközség örömmel fogadta a felvetést, a pályázat, majd a név is megszületett, már nem volt visszaút. Az elején még sokan értetlenkedtek, könnyű, illatos borként aposztrofálták az Egri Csillagot. A bikavérhez hasonló termékleírásában pontosan meghatározták a bor kategóriánkénti paramétereit. A házasítás alapkövetelménye, hogy 50 százalékban Kárpát-medencei fajtákból álljon, az illatos fajták aránya viszont nem lehet több 30 százaléknál.

Lőrincz György: A St. Andrea tulajdonosa tartósítóipari mérnökként végzett, majd PhD-képzés keretében szerezte meg a borászszakképzettséget és a kémiai tudományok doktori fokozatát. A pincészetet a feleségéről keresztelte el. A  St. előtagot pedig azért rakta elé, mert úgy tapasztalta, illik a bor érzelmi, történelmi, szellemi értékrendjéhez. Példaként lebegett előtte St. Emilion mint borvidék, St. Laurent mint szőlőfajta és Santa Julia mint bor. 2006-ban az Év Kedvelt Borásza, Lengyelországban a Magazin Wino által adományozott az Év Embere cím birtokosa lett. 2007-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével. 2008-ban a szakma őt választotta a Borászok Borászának és az Év Egri Borászának. 2009-ben elnyerte az Év Bortermelője címet.

Lőrincz György filozófiájának központi magja a természethűség, a biodinamikus gondolkodás. A természethűség és a kézművesség között azonban finoman különbséget tesz. Mert utóbbi alatt nagyon sokan underground minőségeket értenek, melyeket a rajongók trendivé kiáltanak ki. De ez nagyon messze van a tudatosságtól, attól, hogy az ember valóban meg akarja érteni a természetet, és ezért nem rest tanulni és áldozatokat hozni. Ha van három hordó borom, ami az egyik évben jól sikerül, a másikban nem, az nagyon messze van a tudatosságtól.

Bikavér-szabályzat: Két kategória létezik, a classicus és a superior. A szabályzat megnevezi azokat a településeket, ahonnan az alapanyag származhat. Meghatározza a művelésmódot is. Az egyik legfontosabb szempont, hogy hektáronként minimálisan hány tőkét kell telepíteni, illetve hány mázsában maximalizálják a hektáronkénti termésátlagot. A minimális alkoholtartalomról és a házasításkor felhasználható fajtákról is rendelkeznek. Az érlelésre vonatkozó kritériumok értelmében a classicus bikavérnek legalább hat hónapos, a superiornak tizenkét hónapos fahordós érlelés jár. A classicus a szüretet követő év november elseje után, a superior a szüretet követő második év május elseje után kerülhet palackba.

Lőrincz mind a 45 hektárján organikusan gondolkodik, fejben mindenképp, a gyakorlatban folyamatosan zajlik az átállás. A Nagy-Eged 6,5 hektárja szent hegy a számára. Olyannyira, hogy a területe fölé Mária-szobrot állíttatott, ami hűen tükrözi egyébként mélyen vallásos szemléletét. A furminttal, chardonnay-val és öt kék szőlővel (kadarka, kékfrankos, pinot noir, merlot, syrah) betelepített meredek hegyoldal a grand superior bikavér melegágya. Bikavérben sikerült új utat mutatnia. Számára a bikavér abban különbözik az összes többi vörös házasítástól, hogy - köszönhetően a kékfrankos gerincnek és a tudatos fajtakompozíciónak - évjárattól függetlenül felismerhetően egyedi, egri karakter jelenik meg benne. A kékfrankos a bikavér személyazonossága, a sok többi fajta pedig az aromakomplexitás biztosítéka. Persze ez az összetettség csak akkor képes karakterré válni, ha érett szőlőről beszélünk, nem nyers tanninokról és vad savakról. Nagy kérdés még számára, vajon a kékfrankos melyik változata ideális bikavéralapnak, milyen fekvésben, milyen művelésmóddal lehet belőle a legtöbb egyediséget előcsalogatni.

Ültetvények a magasban: A környék hegyei-dombjai között az Eged-hegy nemcsak magasságával (egyedülálló jelenség Magyarországon, hogy itt a szőlőültetvények 500 méteres magasságban fekszenek), de sajátos összetételével is kiemelkedik. A márgával tarkított mészkőhegy talajába a szőlő gyökere akár tíz méterre is le tud hatolni, hogy vízhez jusson. Az elmúlt évtizedben a magasabban fekvő dűlőket is elkezdték újra betelepíteni, ezeknek a friss telepítéseknek az első borai mostanában kerülnek piacra.
Mekka messze van: Szent István király Egerben alapította az első püspökségek egyikét. Az idetelepülő szerzetesek magukkal hozták a hazájukban honos szőlőfajtákat és az akkori legkorszerűbb módszereket. A tatárjárás után betelepített vallonok szintén jelentős borkultúrával rendelkeztek, s a törökök elől menekülő rácoktól is tanultunk. A törökök nem gátolták a bortermelést, mert a mustadóból jelentős bevételre tettek szert. De a legenda szerint maguk sem álltak ellen az egri boroknak, "messze van Mekka" felkiáltással lehajtottak belőle néhány kupával.
Gál Lajos: Kollégái egybehangzó véleménye szerint olaszrizlingben megkerülhetetlen. A borászkodás gyakorlati és tudományos talaján éppen olyan otthonosan mozog, mint a katedrán. Óriási szerepet játszott a bikavértörvény, az eredetvédelem és az Egri Csillag törvényi szabályozásának kidolgozásában és érvényesítésében. A főiskolán szőlészetet, az egyetemen borászatot tanult. Miután Gyöngyösön diplomát szerzett, számtalan állásajánlatot kapott az ország borvidékein, de maradt szűkebb hazájában, Nagyrédén, majd Egerszalókon. Szőlőélettannal, tápanyagellátással foglalkozó kutatásai nélkülözhetetlenek. 1992-től az egri kutatóintézet igazgatója volt. Számtalan kísérletet folytatott, többek között kutatta a magyarországi tölgyeket, melyek alkalmasak leginkább barrique hordó készítésére. Az American Journalban, a Vitis rovatban publikált. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskolán oktat, tanárként a borkultúra elkötelezett népszerűsítője.
 
 
 
Gál Tibor: Édesapja a magyar borászat ikonikus alakja volt, aki elsők között tett hitet a terroiralapú borászkodás mellett. Halála után, 2011-ben ifj. Gál Tibor vette át a birtok szakmai irányítását. Aki az elmúlt időkben radikális változtatásokat hajtott végre a pincészetben. Az elsők között ismerte fel, hogy a hagyományos széles, fajtaborokra bazírozott szortiment nem alkalmas arra, hogy a borvidék egyedi stílusát közvetítse. Az eddigi 18 bort mindössze két borra, Egri Bikavérre és Egri Csillagra redukálta. A család jelenleg Eger legjobb dűlőiben, valamivel több, mint 40 hektáron gazdálkodik.
 
 
 
Bolyki János: Huszonöt hektár, kilenc dűlő, tizennégy fajta. Élete egyik legboldogabb élménye a fogyatékkal élők megsegítésére rendezett buli a pincéjénél. Alapítványt is létrehozott az egri fogyatékkal élők számára. Budapesten Könnyűipari Műszaki Főiskolát, Gyöngyösön agrármérnöki kart végzett. 2003- ban kezdett borászkodni. Nem szűr, nem derít - a hosszú hordós érlelés stabilizálja a borait, melyek sűrű gyümölcskoncentrátumok. Fajélesztőt a vörösboroknál egyáltalán nem használ. 
 

 

Lőrincz György így beszél a pályatársakról, akiknek a borait szívesen kóstolja: "A koncepciója nem világos, de nagyon jó borokat termel a Gróf Butler birtok, élén a fiatal mátrai borásszal, Benedek Péterrel. Bolyki Jánosnál mindig történik valami, sok olyan furcsaság is, ami tőlem távol áll, robotkrumpli-fesztivál meg hasonlók. Jól gazdálkodó birtok jó borokkal. Nagyon vagány, hogy valamennyi tételt szűretlenül tölti le. Gál Tibor nélkülözhetetlen arculatformálója a borvidéknek, a tradíció ápolása mellett az állandó megújulás képessége a legfőbb erénye. Csutorás Ferencet sokra tartom, nagyon eredetiek a borai. Fehérborban megkerülhetetlen Gál Lajos. Az utóbbi időszak meglepetése számomra a Besenyei pince. Két olyan Egri Csillagot készített, hogy le a kalappal. Van egy fiatalember, Szuromi Mihálynak hívják, nagyon tehetséges, még nem vette a bátorságot, hogy palackos borral lépjen piacra, de nagyon drukkolok neki. Ja, és el ne feledkezzem Pók Tamásról, akinek a borait mindig megújuló érdeklődéssel kóstolom."

K.J.

Hozzászólás a cikkhez