Menü Keresés

Boldogok a borászok!

A felvidéki Kürt – szlovák nyelven Strekov – már ismert a magyar borrajongók számára. A kis falu nagy titka: hogyan képes néhány borász egy talpalatnyi földön világhírű bort készíteni. És még egy rejtély: hogyan tud Kasnyik Tamás és Gábor testvérharc nélkül irányítani egy pincészetet. Szerintük a titok nyitja a borász, aki inkább bába, mint alkimista.

– A kóstolóhoz – remek házi sajtjaik mellett – szomszédjuk, Sütő Zsolt tökmagolaját kínálják. Az általa vezetett Strekov 1075 borászat már szerepelt a Magyar Konyhában. Kürt borászai egymást segítik?

Tamás: Az itteni borkultúra attól fejlődik, hogy nyíltan beszélgetünk egymással. Kürtön természethű borokat szeretnénk készíteni, és ezzel a szándékunkkal nem vagyunk egyedül. Az összefogás ünnepe az éves borfesztiválunk is. Minden nyáron megtartjuk, a falu minden pincéje kinyit ilyenkor, és számos nem kürti borászat is bemutatkozik a szőlőhegyen. Nagyjából 12 ezer látogatónk van, többnyire szlovákok, akik ismerkedni, barátkozni jönnek Kürtre, mi pedig természetesen szeretettel fogadjuk őket. 

– A pincében látható egy 19. századi térkép: számunkra ez természetes látvány, de mennyire borzolja szlovák vendégeik kedélyét a történelmi Magyarország ábrázolása?

Tamás: Azok a szlovák vendégek, akik ellátogatnak hozzánk, éppen hogy kíváncsiak ránk, a nevünk különben is csak a magyaroknak tűnik szlovákosnak, az írásmódból minden szlovák tudja, hogy magyarok vagyunk. Nincsenek tehát meglepve a magyar szótól. Igényes közönségünk van, akik kifejezetten érdeklődnek a mi hagyományaink és vérmérsékletünk iránt. A Nagy-Magyarország-térképből sincs gond. 

Büszkék vagyunk a múltunkra: nevezték ezt Dunamentének is, de történelmileg az Ászár–Neszmély-i borvidékhez tartozik a Muzslától Kürtig húzódó vonulat. Ez ma a dél-szlovákiai borvidék, amely benapozott, és agyagos, meszes lösztalaj jellemzi, a dűlők 150-200 méteres tengerszint feletti magasságban vannak.

Gábor: Különben is, ha már idejön valaki, és megbízik bennünk annyira, hogy iszik a borunkból, akkor nyitottság is van benne. A bor nem szétválasztja az embereket, hanem őszinte beszélgetésre szólítja, s így összehozza őket.

– Álljunk meg egy szóra! Hogyan lehet, hogy Tamásnak ízes felvidéki tájszólása van, Gábornak viszont gyakorlatilag nincs?

Gábor: Mindketten Komáromban tanultunk, de én azóta ott is élek. Ez valószínűleg befolyásol. Annak idején, kamaszkoromban zavart, ha a tájszólásom miatt megszóltak. 

Tamás: Én meg éppen hogy büszke voltam rá. 

Gábor: Most már inkább úgy gondolom, jobb lett volna megtartani.

– Nem akarunk viszályt szítani, de hogyan tud együtt dolgozni két fiútestvér?

Tamás: Ráadásul tegyük hozzá, hogy nagy döntési helyzetekben még a feleségeink is elmondják a véleményüket.

– Mi a munkamegosztás egymás között?

Gábor: Én a szőlőt gondozom, Tamás pedig a gazdasági ügyeket viszi. Odakint a hegyen mindent bele kell adnunk, de a pincében már csak helyet kell adni az életnek, és a bor tényleg magától megszületik. Sokan misztifikálják, hogyan is készül a bor, valójában békén kell hagyni, és türelmesnek kell lenni.

– Manapság a borok túlnyomó többsége mezőgazdasági technológiai termék. A természetes munkamódszerek alkalmazása és a pincei kémiai „furfangok” mellőzése ritka. Kürtön viszont mintha ez lenne a bevett.

Gábor: Kürt annak köszönhette a megmenekülését, hogy a helyiek még a szocializmus idején is műveltek szőlőt. Persze hivatalosan senki sem csinálhatott magának bort, de azért minden épkézláb lakos gondozta a maga pár száz tőke szőlőjét. Kürt ezért is kivételes, itt ugyanis a nagy téeszterület körülvette a kis magánparcellákat, ezért a mi szőlőhegyünkön megannyi környékbeli településsel szemben megmaradtak az apró szőlőskertek és ezzel együtt a hagyomány, amelyre a ’90-es évek után építkezni lehetett.

Tamás: Szlovákiában 14 ezer hektárnyi szőlőből nagyjából nyolcezer termő, ez még a magyar 58 ezerhez képest is elenyésző. Hogy vehetnénk fel a versenyt az olasz vagy macedón tömeggyártással szemben? A mi családi pincénk évi 30 ezer palackot hoz forgalomba. Mi csak a minőséggel, illetve a helyi értékek megőrzésével tudunk versenyezni. 

Gábor: Ezt ismertük fel közösségi szinten is, amikor öt éve megalapítottuk két borász barátunkkal, Sütő Zsolttal és a szomszédos kisújfalusi Mátyás Pincét vezető Mátyás Andrással az Autentista Slovakia egyesületet, hogy a saját szőlőültetvényeink természetbarát gondozásából származó, adalék anyagot nem tartalmazó, a tájjelleget teljes szépségében bemutató, testi, lelki és szellemi táplálékot nyújtó borainknak létrehozzunk egy amolyan érdekvédelmi szervezetet. 

– Crazy wine, autentikus, natúr, természethű vagy éppen szűretlen – önök hogyan nevezik rendkívül különleges tételeiket?

Gábor: Akárhogyan hívjuk is, a lényeg az, hogy a szőlőben kíméletesek vagyunk, a pincében pedig gyakorlatilag hagyjuk, hogy a bor bejárhassa a maga fejlődési útját. A pincészetünk kínálata három kategóriába tartozik. Az alapborunk darált, préselt, hordóban erjesztett, söprűn érlelt. Aztán van a bogyós vagy héjas eljárás, ahogy a narancsborunk készül. Ehhez kézzel szemezett vagy zúzott bogyót használunk. A harmadik kategóriába pedig a vörösboraink  tartoznak.

Tamás: Hála Istennek, Kürtön sokan a kilencvenes évek után sem indultak el az akkor annyira divatos modern borok irányába, nem vásárolunk francia fajélesztőket – csak mert éppen ez a divat –, ahogy koracél tartályokat, hűtőket sem, hanem megmaradtunk a hagyományos eljárásoknál. Felismerve a tényt, hogy csak akkor tölthetünk tiszta, a helyi jelleget teljes mértékben tükröző nedűt, ha szőlőinknek, a helyi terroirnak teljes mértékben helyet adunk. 2014-től áttértünk a bioművelésre. 

Gábor: Mindenki csak a kockázatot látja a bióra való átállásban, holott rengeteg gyakorlati előnnyel jár: mióta spontán erjesztünk és a szőlőben sem használunk kémiai növényvédő szereket, nincsenek például erjedési gondjaink. Ha kénezed a mustot, lassítod azt a természetes folyamatot, amit a természet nyújt nekünk. A szőlő nem annyira kényes, mint amennyire kényessé tettük az intenzív növényvédelemmel.

Tamás: Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy miközben a modern eljárásokat alkalmazó borászatok már novemberben palackoznak, mi egy évig érlelünk. Egyszerűen időt adunk a bornak, hogy felnövekedjen. A ként ráadásul már csak azért is vissza tudjuk szorítani, mert a héjból sok olyan antioxidánst nyer ki a bor, ami a kén egyik legfontosabb hasznát, a tartósítást szolgálja. 

Gábor: Mi is fokozatosan fogtuk vissza a kén hozzáadását. Mire a megengedett 200 helyett 30-50 gramm összkénnel letöltöttük, sok álmatlan éjszakánk volt. De megérte! És mivel bejött, a következő évben már eszünkbe sem jutott több ként hozzáadni. A kén stabilitást ad, a borász nyugodtabban is alszik, de a fogyasztónak azért másnap belefájdul a feje. 

– Milyen szőlőkkel dolgoznak? 

Tamás: 2004-ben kezdtük el tudatosabban megszervezni a borászatot. Ekkor határoztuk el, hogy leszűkítjük a borválasztékunkat. Ma a fehérek közül az olaszrizling, zöldveltelini az alap, kékszőlőből a kékfrankos és a dunaj. Ezek mellett vannak világfajtáink: chardonnay, tramini, sauvignon blanc, pinot noir, merlot. Éppen egy nagy újratelepítés előtt állunk, melynek kapcsán égető a kérdés: mely fajták az igazán kürtiek, illetve nem volna-e helyük a ma már feledésbe merült őshonos fajtáknak.

A borász alapfilozófiája, mely szerint „a bor a szőlőben terem”, sosem volt még ennyire aktuális. Tudatosítani kell, hogy a pincészeteinkből kikerülő nedű nem egy termék, és nem összeegyeztethető a mennyiség a minőséggel. Épp ezért figyelünk arra, hogy a már meglévő fajtákból is azokat a klónokat válasszuk, amelyek nem a régi elvárásoknak megfelelően bőtermők, hanem elsősorban azt a varázst adják vissza, amit egy bor rejthet a fogyasztó számára.

– A visszafogott vegyszerhasználatnak kockázatai vannak. Honnan vették a bátorságot?

Gábor: A szüleink példáját követjük. 

Tamás: Arra építkezünk, amit elődjeinktől kaptunk, de ha azt mondom, nem a bátorság a fontos, hanem a hit, talán nem túlzok. 

– És mitől lesznek boldogok a borászok?

Tamás: Bár a nevünk morva eredetű, édesanyánk kisújfalusi, édesapánk kürti származású. Számunkra szüleink, nagyszüleink földszeretete a példa, és négy parcellából álló, mindössze félhektárnyi szőlő az örökségünk. Ehhez a földhöz ragaszkodunk – szeretettel. Ezért mi nem a világ legjobb borát akarjuk előállítani, hanem kürti bort szeretnénk készíteni, megőrizve és továbbadva a földet, ahogy azt mi is megkaptuk. Ha azt érezzük egy tételen, hogy hű marad a kürti földhöz, mi boldogok vagyunk.

Lukácsy György

Hozzászólás a cikkhez