Menü Keresés
Megtekintés a térképen Térkép bezárása

Tóth Zoltán – filozófus a méhek között

Tóth Zoltán tegezi méheit. Alighanem a méhek is őt, bár erről nincsen sok információnk. A bábonymegyeri méhész ráadásul nem akármilyen szakember: előbb filozófiadiplomát szerzett, és csak az egyetem elvégzése után tért vissza a méhek és a mézek birodalmába. Mint mondja, lenne mit tanulnunk az apró rovaroktól.

Szférák zenéje a méhek zümmögése. Elsőre hallva olyan, mintha egy szimfonikus zenekar minden hangszere egyszerre szólna saját szólamán, de úgy, hogy mindegyik más és más zeneműből játszik. Ám hosszabban hallgatva a méhek muzsikáját, a hangok előbb vagy utóbb egymás mellé simulnak, hirtelen rend támad a káoszban. De a szferikus harmónia már csak ilyen: benne rejtőzik az univerzum minden lüktetése és csöndje. Egyszerre áraszt nyugalmat, és int óvatosságra.

Mézévjárat

Kevesen gondolnák, de a mézeknél, ahogyan a boroknál is, van évjárat. Jó és rossz. Abban viszont már Tóth Zoltán is összefüggést lát, hogy a mézek jó, illetve rossz évjárata megegyezik a borokéval – csak míg a bornál a minőségi, a méz esetében a mennyiségi mutatók változnak.

A 2014-es mézév például kifejezetten gyöngének számított, ellentétben a 2013-as évvel – amelyik viszont tragikusan indult: március 15-én annyi hó esett, mint télen szokott. Egy évre rá viszont a márciusi repcevirágzást követően egy hirtelen támadt vihar lefújta a virágot, s vele együtt elfújta a jó méz ígéretét is.

Összehasonlításul:  Zoltán 2013-ban méhcsaládonként 30 kiló mézet gyűjtött össze, 2014-ben mindössze 12-t.

Van egy mondás, amely szerint ha a méhek eltűnnének a Földről, az ember csupán néhány évvel élné túl az apró szárnyasokat. Azt nem tudni, így lenne-e, de tény, hogy ezek a rovarok fontos szerepet töltenek be a táplálékláncolatban.

Ha kipusztulnának, búcsút mondhatnánk számos növénynek, gyümölcsnek, melyek porzását a méhek végzik el. Ami pedig a mézelő méheket illeti: lehet, hogy az ember jelenléte és segítsége nélkül már régen a veszélyeztetett fajok listájának élén állnának.

Harapnivaló
Sokan azt gondolják, hogy a rossz méz egyik legfőbb bizonyítéka az, ha kristályosodik. Miközben ez nem igaz. A méz ugyanis lényegében cukoroldat (szőlőcukor, gyümölcscukor), ez pedig természeténél fogva kristályosodik. Minél magasabb arányban van benne szőlőcukor, annál gyorsabb a kristályosodás folyamata. Ezért is van az, hogy a mézet nemcsak pergetni, de harapni is lehet.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon, 2016-ban mintegy 804 ezer méhcsalád élt. Ha azt vesszük alapul, hogy egy méhcsalád egyedszáma nyáron, kaptáronként elérheti az akár 60 ezret is – télen feleződik az állomány –, akkor ez azt jelenti, hogy vannak hónapok, amikor 482,4 milliárd méh él Magyarországon. Vagyis minden magyar állampolgárra jut mintegy ötezer. Csípésszámra ez kicsit soknak tűnik, de a méh békés jószág, feltéve, ha békén hagyják. 

Persze, vannak olyanok, akik úgy élik le az életüket, hogy soha nem csípi meg őket méh. De akadnak olyanok is, akiket évente akár háromszázszor is. Ők a méhészek.

Ilyen történetünk szereplője, Tóth Zoltán is, kinek méhészete Bábonymegyer dombos vidékén, a Tótihegy árnyékában egy olyan világra tekint, amelyről ha a méhek tudnák, milyen nyugalmat sugároz, soha nem akarnának elköltözni onnan. Igaz, eszük ágában sincs. A méhek ugyanis csak annyit repülnek elfelé, mint amennyit visszafelé, hogy estére visszatérjenek a kaptárba.

A világ lényege

A bábonymegyeri méhek szerencsések. Erről, mondjuk, nem sokat tudnak, mert a hártyás szárnyúaknak megvan a maguk dolga: felépíteni, benépesíteni, működtetni és védeni egy kaptárt.  Zoltánnak kezdetben esze ágában sem volt a méhekkel bíbelődni. Az apja bezzeg, ahogyan szirmot bontottak a tavaszi virágok, mindjárt megindult a kaptárakkal, hogy mézlegelőt keressen a potrohosoknak. S bár igaz, Zoltán már akkor is elkísérte a karavánt, besegített a családi vállalkozásba, fiatalkori gondolatai másfajta dimenziókban jártak. Persze lehet, hogy erről valójában a méhek tehetnek: mert aki folyton hallja a kaptár körül zengő égi muzsikát, az nem csupán arról gondolkozik hosszan, mi a mindennapok teendője, hanem azon is, mi lehet a szférákon túli világ lényege.

Így esett meg aztán a családban, hogy Zoltán figyelme a filozófia felé fordult, és alighanem mindenki legnagyobb meglepetésére a fiút fel is vették az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakára.

Pedig a székesfehérvári állattenyésztői technikumban elsajátított előtanulmányai inkább tolták volna a méhészet felé, és még csak azt sem mondhatta Zoltán, hogy ne vonzotta volna a gazdálkodás: édesapja példáján még azt is látta, hogy ha az ember szívvel és lélekkel foglalkozik a méhekkel, az nemcsak a rovarok, de a kétlábúak családjának is megélhetést biztosít.

Kényes jószágok

A bábonymegyeri méhek jó jártak azzal, hogy filozófiai tanulmányait befejezve Tóth Zoltán visszatért közéjük, s idővel átvett apjától minden kaptárt és családot. Ma már nem vándorol a méhekkel, a kaptárak a bábonymegyeri birtokon sorakoznak. Zoltánnak ráadásul szép nagy családról kell gondoskodnia. A sajátján kívül száznegyven méhcsaládról. Egy méhésznek ez éppen elegendő.

A méhek ugyanis kényes jószágok. Nem szeretik, ha fúj a szél. Sem azt, ha esik. Ennél rosszabbul csak a hideget bírják, kivéve akkor, amikor a hőségtől szenvednek. A méhnek az a jó, ha tavasszal 15–20 Celsius-fok között van a levegő hőmérséklete, nyáron pedig harmincnál többet nem mutat a hőmérő. Kánikulában a méh csak piheg, rezegteti szárnyait, és szaknyelven szólva „gyengébben hord”.

Ha viszont minden körülmény ideális, egy méhcsaládtól évente 40 kilogramm mézet is el lehet venni. Ennél ugyan sokkal többet gyűjtenek, de egy jó méhésznek nem rabszolgái vannak, hanem dolgozói. És a méhek – bármennyire furcsa is – mézzel táplálkoznak. Vagyis az a méhész, aki elveszi az összes mézet a méheitől, lényegében megpecsételi egy család sorsát.

A méh életét az időjárás szeszélyességén túl a varroha atka keserítheti meg. De akad más ellensége is a méhnek, amire csak kevesen gondolnak: saját maguk. Pontosabban az állománynövekedés, amire amúgy Magyarország büszke: a világon sok helyen pusztulnak a méhek, miközben nálunk az ezredforduló óta 504 ezerről 804 ezerre nőtt a méhcsaládok száma.

Ez persze örvendetes, de ezzel párhuzamosan nem duplázódott meg a mézlegelők száma; nem nyílik ma kétszer annyi virág, mint tizenhét évvel ezelőtt. Vagyis: a méhek nem jutnak elegendő táplálékhoz. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a magyarországi éghajlati viszonyok is folyamatosan változnak, akkor a méhészek egyáltalán nem csodálkoznak azon, hogy lassan módosítaniuk kell „legeltetési” naptárukat az eddigi útmutatójuk változása miatt.

A csillagok járása

A méhek ugyanakkor alkalmazkodnak egy másik nagy rendező elvhez, a csillagok és bolygók járásához is. Számukra a nyári napforduló időpontja egyben már felkészülés a télre. Az apró rovarok percekben mérten is érzékelik a nappalok rövidülését. A méheknek napnyugtáig vissza kell térniük a kaptárba, és vissza is repülnek, minden áldott napon. Augusztusban pedig olyannyira kényelmessé válnak, hogy a méhészeknek lényegében már etetgetni kell őket.

Zoltán ezt többnyire a méheknek készített sziruppal oldja meg, melynek fő alkotóeleme a méz, a cukor és némi vitamin. Egy méhcsaládnak ahhoz, hogy át tudja vészelni a telet, átlagban 10-15 kilogrammnyi szirupot
kell felhalmoznia szeptember közepéig.

Zoltán tavasszal átnézi a kaptárakat. Ekkor nemcsak az derül ki, hogy a méhek túlélték-e a telet, de még az is lehet, hogy a kaptárban az anya elpusztult. A méhészeknek erre az esetre akad néhány megoldásuk, azon túl, hogy a méhek próbálkozhatnak anyaneveléssel. Ilyen módszer a családegyesítés, bár, ahogyan Zoltán mondja, ez nem mindig sikerül, mert nem biztos, hogy az új kaptár lakói elfogadják a régieket. De lehet anyásítani is a méheket, aminek még hajtóereje is lehet, hiszen ha új anyát tesznek a méhek közé, egy fiatal anya mindig jobban teljesít.

Mindezek alapján már érthető, hogy egy méhésznek tavasztól télig nem sok ideje marad arra, hogy egyéb ügyeivel is foglalkozzon. Kívülről nézve úgy tűnik, hogy a méhek a méhész dolgozói, a valóság ennek a fordítottja: a méhész szolgálja ki a méheket, és cserébe hozzáfér némi aranyló boldogsághoz.

F. Tóth Benedek

Hozzászólás a cikkhez