Menü Keresés
Megtekintés a térképen Térkép bezárása

A nagyok árnyékában: Kiss Gábor borászata

Kis ház a hegy lábánál, messze a városközponttól. Valószínűtlenül idilli. Amikor Kiss Gábor pincészete útjára indult, a híres villányi borászatok már javarészt befutott birtokok voltak. A borász csak a második- harmadik pincealapítási hullámban lépett a piacra.

- Nem érzi úgy, hogy a nagyok árnyékába került?

- Dehogy. Jól érzem magam: az út, amin járok, teljesen kiszámítható. Szerintem egy olyan mintagazdaság, amilyent én szeretnék létrehozni, legfeljebb 15 hektárnyi ültetvénnyel rendelkezhet. Ennyit a család még a saját erejéből meg tud művelni. Most 10 hektár körül járunk, és lassan növekszünk, mert ma már pontosan tudom, milyen fajtát, fajtaváltozatot fogok kipróbálni az új területen, tehát igényesebb lettem. Évi 40-50 ezer palack, ennyi egy családi borászat határa.

- Jó, de ezt a mennyiséget nemcsak megtermelni kell, hanem eladni is. Az értékesítés hogy fér be egy családi borász munkarendjébe?

- Ez nem kevés bor, elismerem, bár nem is vészesen sok. Mindig is azt tartottam szem előtt, hogy a bornak olyannak kell lennie, hogy megkóstolása után senki ne kérdőjelezze meg az árát. Nagyon könnyű elszállni a számokkal és a túlárazott borokkal lejáratni egy borvidéket. Ebben a kérdésben nem árt az óvatosság.

- Főként, ha a borokat hétről hétre propagálni kell különféle boros rendezvényeken. A tiszta mondatok könnyen kiüresednek.

- Kétségtelen, a "borbemutatósdi" nyűgös dologgá válhat. De mégiscsak együtt jár a bortermeléssel. Még a könyvekre is azt mondják: "Írni művészet, eladni kunszt."

 

Kicsi vagy nagy: Villány kicsi borvidék, így azt gondolnánk, hogy az itteni pincék is aprócskák. Pedig Villány legalább annyira a nagy, mint a kisebb birtokok hazája.Gondoljunk a Teleki Pincészetre, a Vylyanra, a Sauskára vagy a Bock Pincére. A borvidék talaja viszonylag egységes, így az elaprózódást a dűlőkön belül ritkán indokolják a természeti adottságok. A sikeres kisbirtokokat ezért különösen meg kell becsülnünk.

 

- Nem reménytelen nulláról kezdeni mindent?

- Azért nem egészen a nulláról kellett kezdenem, hiszen már 19 éves koromban elkészítettem az első boromat, s ezt követően mindig csak egyet kellett előrelépnem. Szerintem egy kicsit az a baj Magyarországon, hogy mindenki álmodozik, ahelyett, hogy végezné a dolgát. Én szerencsés voltam, mert tudtam, hogy mit akarok csinálni, és mert megadatott a tér a munkára. Az élet mindig elém tette a következő lépcsőfokot. Így iratkoztam be a Corvinus Egyetemre, amit aztán elvégeztem. Egy tokaji barátom mindig azt mondja nekem, hogy Villányban kicsi borászatként létezni a legnehezebb. Itt minden a nagybirtokokról szól. Lehet, hogy igaza van, de én nem ezen töprengek, hanem a borokon.

 

 

A kis pincéknek Villányban is az egyediséget kell képviselniük. És ez inkább előny, mint hátrány. A saját ízlésemet követve készíthetem a borokat, és igyekszem megtalálni azokat az embereket, akiknek ez tetszik. Egy nagy pincészet ekkora luxust nem engedhet meg magának: minél nagyobb, annál inkább a trendet, a közízlést kell követnie, meg kell felelnie a divatnak. Én azokat a fogyasztókat keresem, akik kötődnek a boraimhoz és még az esetleges ízlésváltozásaimat is elfogadják. Ez, ha úgy tetszik, maga a szabadság.


Egy nagy pincészet ekkora luxust nem engedhet meg magának: minél nagyobb, annál inkább a trendet, a közízlést kell követnie, meg kell felelnie a divatnak."   (Kiss Gábor)

 - Nagyon gyorsan változik a borfogyasztók tábora. A helyzetet nehezíti, hogy másra kíváncsiak az ötven-, a negyven-vagy a húszévesek. Kevés borász akad, aki mindegyik korosztályt meg tudja szólítani.

- Lehetséges, ezen még nem gondolkodtam. Hála Istennek, mi nagyon jó helyen vagyunk itt fent, a Harsány hegy oldalában. Mivel nem vagyunk bent Villányban, nem esünk mindenki útjába: aki engem a határban megtalál, az tényleg a borért jön el. 

 


Szőlőfajták: A szőlőfajták kérdése az egyik legizgalmasabb és máig lezáratlan dilemmája Villánynak.Régi saját fajtái, a portugieser és a kadarka már nem játszik jelentős szerepet a borvidék életében - legalábbis nem az innováció szempontjából. Komoly kultuszborok Villányban kizárólag nemzetközi fajtákból születtek. A divat követése és a színesség sokat segített a kezdeti sikerekben, de az identitás kialakulását hátráltatta. Minél több fajtával dolgozik ugyanis egy borvidék, annál nehezebben találja meg önazonosságát. Örömteli ugyanakkor, hogy a cabernet franc kezd egyre fontosabb szerepet betölteni Villány arculatának alakításában.

 

- És miben egyedi a Kiss Gábor pince?

- A szőlőfajták változatai hatalmas gazdagságot, színességet rejtegetnek. Ez bizonyos fokig már önmagában megadja az egyediség lehetőségét, amit a dűlők tovább fokoznak. A legnagyobb erővel viszont az formálja borászati filozófiámat, hogy hiszek a természetes borászkodásban, szőlészetben. Ebből az alapállásból persze nem születik azonnal karakteres és végleges borstílus. Folyamatos tanulás és tapasztalás formálja az egyediséget. Az én borstílusom is természetesen rengeteget finomodott az utóbbi években. Ma már korábbi szüreti időpontokat választok, rövidebb ideig tartom a borokat a hordóban, és a héjon áztatást is sokkal hamarabb befejezem. Egyetlen boromnál sem áztatok héjon egy hétnél tovább, így jóval selymesebbek. Villányról tudni kell, hogy eleve csersavban gazdag borokat ad, és erre biztosan építhetnek a borászok. Az én ízlésem viszont inkább a borok lesimítása, a csersavak megszelídítése felé vezetett.

 

 

- Olyan fajtákat preferál (pinot noir, kadarka, kékfrankos, csóka, merlot), melyek a kevésbé csersavtermelő szőlők közé tartoznak. Ez kapcsolatban áll a stílusváltással?

- Persze, ezek a szőlőfajták a borstílusom alakulását tükrözik. Azt még persze nem tudom pontosan, hogy mindebből mi lesz: egyedi fajtaborok vagy házasítások, de a terveim között határozottan szerepel egy csókaszőlő-kékfrankos-kadarka házasítás, vagyis egy igazi, magyar fajtákból összeállított bor. Ezeknek a szőlőknek ugyanis nemcsak az identitása azonos, hanem boraiknak szerkezete között is nagy a hasonlóság. Persze mindig a saját káromon tanulok. Elmondom, hogy jártam például a csókaszőlővel. Kíváncsi voltam rá, hittem is benne, így vettem egy nagy levegőt, és telepítettem 2800 tőkét. Aztán egy ismerősöm elém tett egy régi ampelográfiát. Az állt benne, hogy a csókaszőlő keveset terem, kényes fajta, termesztését semmi nem indokolja. Elolvastam, de a csóka akkor már bent volt a földben. Na, bumm! - szeretjük a kalandokat! 1989-ben - a forradalom előtt - így vágtunk neki a szüleimmel meg a bátyámmal a Szilágyságból a világnak is. De Villányban elakadtunk. Nekünk ez lett a Nyugat.

 

 

- Szokott gondolkodni Villány jövőjén?

- Erről nem tudok sokat mondani, nehéz egy egész borvidék nevében nyilatkozni. Az most már körvonalazódik, hogy Villány előbb a szőlőfajták, aztán a bortípusok szempontjából is megtalálja a saját útját. Ugyanakkor rengeteg "apró" feladatot kell megoldanunk. Olyanokat, amelyektől Villány arca, egyénisége kiteljesedhet. Ki kellene tábláznunk a szőlőinket, el kellene készíteni a hozzájuk tartozó dűlőleírásokat, kialakítanunk a termőhelyeket összekötő túraútvonalakat, kerékpárutakat.

- És az "országos borhelyzet"?

- Itt vannak a legnagyobb kétségeim. Az adminisztráció továbbra is dzsungelszerűen nagy. Én próbálom jól végezni a dolgomat, törekszem, de nem tudok megfelelni. Ha valamelyik hivatal kijön, teljesen biztos, hogy valamiért meg fog büntetni. Ahhoz kicsik vagyunk, hogy adminisztrációra külön embert vegyünk fel. El sem tudom képzelni, hogy egy kisebb, két-három hektáros birtok mit tud csinálni! Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a borkultúra minden szempontból fejlődik. Sajnos azt tapasztalom - és ez nem csak hazai jelenség -, hogy némely oldalról nézve inkább kezd lebutulni. Jelenleg már ott tartunk, hogy szinte mindenki mindenhez rozét iszik - a desszerthez és a húshoz is. Ebben persze mi is hibásak vagyunk: a magyar borászat túlbonyolította, túlhajtotta ezt a dolgot. Sokszor a valódi tartalom helyett csak az árak emelkedtek, és ez megbosszulta magát: rengetegen fordultak az egyszerű, könnyen érthető borok felé. Vagyis mindig van ok arra, hogy - bár haladunk előre - egy kicsit megálljunk, és végiggondoljuk a helyzetünket. Ilyenkor mindig rájövünk, hogy a kisebb birtokokra, a józan paraszti észre továbbra is nagy szükség lesz a magyar borászatban.

 

Alkonyi László

Hozzászólás a cikkhez