Menü Keresés

Egy titokzatos gyümölcs: a gránátalma

Ősztől tavaszig tart a gránátalma szezonja. A citrusfélékhez vagy a banánhoz képest kevésbé népszerű gyümölcs, pedig a héj alatt lapuló piros magok szó szerint megszínesítik a téli táplálékot, jótékony hatásukról nem is beszélve.

A gránátalma az ókori Óvilág egyik legfontosabb terménye volt, szimbolikus jelentősége mellett a mai citrusfélék megjelenéséig a Földközi-tenger vidékének legkedveltebb téli gyümölcsét jelentette.

Ha a gránátalma héját felvágjuk, sok apró, piros, kukoricaszemszerű magot látunk alatta. A szokatlan felépítésű termés az ókor óta a szaporaság, a termékenység szimbóluma.

A legenda szerint az első gránátalmabokrokat Aphrodité ültette Ciprus szigetén, de a kákán is csomót kereső tudósok szerint nem teljesen így történt: ők az Irán és India északi része között elterülő területre teszik a növény származási helyét. A néhány méter magasra növő, sűrű bokor az ókorban a Földközi-tenger környékén is elterjedt.

Egyiptomban Kr. e. 1500-ban már ültették, egy IV. Ramszesz idején élt hivatalnok sírjában is találtak gránátalmát. A rómaiak malum granatumnak, azaz szemcsés almának hívták. Plinius szerint legtöbbre a karthágói árut becsülték, ennek külön nevet is adtak, malum punicumnak (pun almának) nevezték.

A gránátalma ókori jelentőségét mutatja, hogy az Ószövetségben és a Koránban egyaránt megemlítik. Az ígéret földje leírásában is szerepel, Mózes búza-, árpa-, szőlő-, füge- és gránátalmatermő, valamint faolaj- és méztermő földet ígér, s a Koránban is a szőlőskertekkel, olívákkal, pálmafákkal együtt említik a gránátalmát. Saul egy gránátalmafa alá húzódik be. A lédús gyümölcsből készült a szomjoltó serbet, de levéből bort is készítettek.

A keresztényeknél a gránátalma termése és virága a szeretetet jelképezi. A reneszánsz a gránátalmát mint szimbólumot újra felfedezte, az olasz selyemszöveteken az egyik leggyakoribb minta lett.

A gránátalma neve a gyümölcsben lévő sok apró szemre utal, a grano olaszul ugyanis szemcsét, (gabona) szemet jelent. A középkori latin pomum granatumból lett a régi francia pomme grenate, majd hasonló logikával keletkezett az olasz melograno vagy a német Granatapfel és persze a mi gránátalmánk.

Gránátalma a matyó hímzésben: 

A gránátalma-motívum a népi hímzéseken Kárpát-medence-szerte előfordul, annak ellenére, hogy a nép nem sok valódi gránátalmát láthatott - igaz, a jellegzetes, "bojtos", apró szemeket vagy négyzetrácsokat magába záró kerek formát nem feltétlenül gránátalmának, hanem egyszerűen almának vagy, mint Kalotaszegen, aranyalmának hívják.

A gránátalmának világszerte több száz fajtája létezik, bár ezek közel sem különböznek annyira egymástól, mint például az alma fajtái: igazából néhány alaptípus figyelhető meg. A gyümölcsök mérete a vadon növő hagymafejnyitől a jó félkilósig terjedhet, az érett termés héjának színe a sárgától a sötét bíborszínig sokféle árnyalatot vehet fel. A gránátszemek színe sem egyforma, az egészen sötét színű mellett fehér magvúak is léteznek. Egyes fajták terméseiben - a mazsolaszőlőhöz hasonlóan - nem fejlődnek magok, ezeket kellemesebb fogyasztani, már amennyiben hozzájutunk. A fajták íze sem egyforma, a savasság-édesség különböző arányban érezhető bennük.

A sok apró gránátalma-magocskát nem egyszerű kivarázsolni a héjból. Ennek megkönnyítésére többféle praktika is létezik. Az egyik szerint a héjat óvatosan - hogy a benne lévő szemeket ne sértsük meg - körbevágjuk, a gyümölcsöt kettészedjük, majd a két félgömböt a vágás mentén kissé széthúzogatjuk, és egy edény felett fejjel lefelé tartva tartalmukat egy méretesebb fakanállal kiütögetjük.

A magok közötti sárgásfehér, keserű ízű hártya darabkáitól is meg kell szabadulni, ennek bevett módja, hogy a magokra vizet öntenek: a magok alul maradnak, a hártya feljön a víz színére, és azzal együtt leönthető. A sötétpiros, áttetsző, ropogós "kukoricaszemek" önmagukban is finomak, natúr joghurtba keverve könnyű és ízletes tízórait jelentenek.

Salátákat vagy desszerteket is feldobhatunk néhány gránátalmaszemmel. A grúzok előszeretettel díszítik ételeiket gránátalmával: a csirkebelsőségből készült kucsmacsi, a darált zöldségből készülő golyók (phkali), vagy a diókrémmel töltött padlizsán (badrijani) tetejére egyaránt kerülhet néhány piros szem. A gránátokban lévő magocskák kicsit kemények, de vigasztaljuk magunkat azzal, hogy - a szőlőmaghoz hasonlóan - nagyon egészségesek.

A gránátalmának elsősorban a levét fogyasztják, a világon megtermelt gránátalma legnagyobb részéből lé készül. A frissen facsart gránátalmalé üdítőital mellett konyhai alapanyagként is szerephez jut. Ha nem akarjuk magunk facsarni, kész levet is vásárolhatunk.

Persze "100%-ost" itt is gyakran koncentrátumból hígítják vissza, de lehet kapni természetes levet is - igaz, ezt is pasztörizálják, így kissé veszít a frissességéből. Ez utóbbiak jellemzően grúz vagy azerbajdzsáni eredetűek, és elsősorban egészséges élelmiszerekre szakosodott üzletekben érdemes őket keresni. A gránátalma ugyanis nemcsak finom, hanem igen jótékony hatású gyümölcs hírében is áll, ráadásul sok más "csodaszerrel" ellentétben esetében ezt számos tudományos kutatás is alátámasztja. A színét adó flavonoidok erős antioxidáns hatásúak. A gyümölcs csökkenti a káros (LDL) koleszterin szintjét, jó hatással van a szív- és érrendszeri megbetegedésekre. Héját az ókorban féregűzésre is használták.

A Közel-Keleten a gránátalmalevet elsősorban sűrített formában használják a konyhában: a sűrűre főzött, kevés són kívül más hozzáadott anyagot nem tartalmazó, fanyar-édes gránátalmaszirup arrafelé fontos ízesítőanyag.  Nem keverendő össze a koktélokhoz használt, grenadine nevű sziruppal: ez utóbbi legjobb esetben gránátalmaszörpöt, azaz cukrozott-vizezett gránátalmalevet jelent, de a kommersz termékek gyakran ma már egyáltalán nem is tartalmaznak gránátalmát.

Igazi gránátalmaszirupot keleti élelmiszereket árusító boltokban találunk, a "pomegranate molasses" feliratú üvegeket keressük. Törökül nar ekşisi, arabul dibs raman, perzsául rob anar, azeriül narsharab a neve. A különböző helyekről származó szirupok nem teljesen egyformák. Az arab, levantei változatok általában élénkebb színűek, frissebbek és édeskések, az iráni termékek sötétebbek, sűrűbbek és fanyarabbak. A török gránátalmaszirup karakterét tekintve jellemzően a kettő között szokott elhelyezkedni. Ezért javasolt felhasználási területük sem azonos: az arab verzió illik jobban a salátákhoz és más könnyebb fogásokhoz, míg az iráni alkalmasabb a húsételekhez.

De akármilyet kapunk az üzletben, a sűrű gránátalmaszirup sokoldalúan, számtalan ételhez használható. A perzsa boltos szerint a szavatossági időt nem kell komolyan venni, a koncentrált, cukorban és savakban gazdag anyag gyakorlatilag nem tud megromlani, sőt egyre nemesedik.

Természetesen desszertekhez is bevethető: édes ízesítő szószt keverhetünk belőle, például narancslé és -héj, esetleg kevés portói hozzáadásával. És persze koktélkészítéshez is alkalmas a kommersz grenadine helyett: a Tequila Sunrise, az eredeti Sea Breeze vagy a Tomate is működik vele.

Ha valaki itthon szeretne gránátalmát termelni, nem reménytelen az elképzelése, amennyiben viszonylag védett, meleg mikroklímájú a kertje. Budapesten vagy az ország déli részén látni termő gránátalmabokrokat, és néhány kertészetben nemes szaporítóanyag is beszerezhető. Azt mindenesetre érdemes tisztázni, honnan származik az adott fajta. Ha télen nem esik baja, más probléma nem nagyon történhet vele, jelentős kórokozói, kártevői nálunk nincsenek.

Salamon Csaba

Hozzászólás a cikkhez